Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

46 Aspra-Spitia nevű falu), a melynek környékén tenyészett a hunyor (iXXtßoQog) ; és ezt az őrjöngésben szenvedők gyógyító szerének tartották. Hippokratesnél e közmondás: 71Ï& iXXfßooov annyit jelentett: örült vagy; azért Horatius is oda küldi az esztelen költőket, hogy bajukból kigyógyujanak. Licinus borbély a szatírák kedvelt alakja; öt Caesar Pompejus boszantására szenátori méltóságra emelte; róla még a következőket olvassuk. Halála után örökösei, hálából a reájok maradt nagy gazdaságért, díszes márványemléket állítottak sírján, a melyre valaki boszusan ez epigrammát irta ; Marmoreo tumulo Licinus iacet : at Cato nullo, Pompeius parvo ! — Quis putet esse deos? Némelyek Horatiusnak subjectiv vonatkozású szavaiban az egész levél céljának kijelölését látják : mi azonban Düntzerrel tartva azt hisszük, hogy ö csak szerencsés átmenetül használja a következőkre azokat : midőn először is előadja, mily haszonnal jár a költőre, különösen pedig a drámaíróra nézve a bölcselők iratainak szorgalmas tanulmányozása. „A helyes előadásnak alapja és forrása a józan ész; az erre szükséges ismereteket szolgáltatják neked a szokratikusok iratai, és a helyesen átgondolt tárgy kifejtésére önkényt kínálkoznak majd a szavak. A ki tudja, mivel tartozik az ember hazájának és barátainak ; mily szeretettel kell viseltetnie atyja, testvére és vetidégbarátja iránt, mi a szenátor, mi a biró kötelessége, mi a jeladata a háborúba küldött vezérnek: az bizonyára fogja érteni a módját, hogya?i kell minden személynek az őt megillető jellemet megadnia. Az ezekben jártas utánzót az élet és az erkölcsök példáira utalom, hogy innen vegye a megfelő mintegy élő kifejezéseket. Az oly dráma, a mely helly el-közzel szép gondolatokat és helyes jellemzést tartalmaz, ha nincs is különben valavÜ' diszes előadás, méltóság vagy művészet benne; mégis inkább gyönyörködtet és jobban lebilincseli a közönséget, mint a csengő, de üres tartalmú versek.

u (30g—323.) Horatius ajánlja a költőknek, ha a „sapere

u-t el akarják érni, először szorgalmasan tanulmányozzák a Sokrates irányát követő bölcselők müveit; ilyenek pedig nem csak Platon, hanem Xenophon, Antisthenes, Aeschines stb. ; másodszor pedig igyekezzenek megismerni az emberi életet, a mint az a valóságban van ; mert csak e kettő együtt véve teszi az igazi költőt. A 319-ik versben előforduló „speciosa locis" kifejezés sokféle magyarázatra adott alkalmat; Porphyrio így irja azt körül: „Colligit saepe magis placuisse fabulam, que nudis narvaretur verbis, quum res spectatorem delectarent, quam quae locis communibus explicaretur". E szavakhoz a szcholionok még a következőket csatolják : ha p. o. a körüljáró alakos, a ki az utcákon hallgatóságot gyűjt, Regulus történetét adja elő : miként esett fogságba s mint kínozták meg ott; nem a pórias köznapi szavak ihletik meg a hallgatók szivét, hanem a dicső tettek. Porphyrionak ezen különben helyes ma-