Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

47 gyarázatában csak a locis nincs megfejtve; Feldbausch szerint ez nem más, mint a situatio, a mely nem csak a külső tények, hanem a jellem és belső elhatározás megjelölésére is szolgál. Megegyezik ezzel az, a mit Aristoteles (Pet. c. VII) avOTctoiç 7ioay(.iániiv névvel jelöl: „S ha valaki sorban jellemes beszédeket, jól készült kifejezéseket s gondolatokat rakna össze, mindaz még sem tenne szomorújátékot: ellenben az, mely azokra nézve hiányos bár, de mesét és cselekvések alkotását {avar. noay^t.) foglalna magában, szomorújáték volna". (Hunfalvi ford.) A második hiba költőnk szerint a nevelésben rejlik. Mig a görög ifjú csak dicsőségre törekszik : Rómában már a gyermekeket nyerészkedésre, önzésre és haszonhajhászásra tanítják. Ezek pedig az eszményibb költészetnek még csiráit is elfojtják ; mivel az ártalmas és önző életelveknek az ifjú szivébe való belecsepegtetése által képtelenné válik az nagy dolgokat gondolni s azokat ügyesen és művésziesen eszményi alakban kifejezni : „A görögöknek, a kik dicsőségen khnil semmi egyébre nem vágyódnak, teremtő erőt és a kifejezésbeli kerekdedséget adott a múzsa; a rómaiak ellenben már gyermekkorukban tanulják az as-t hosszú számításokkal száz részre is osztani. vAlbinus fia mondjad meg nekünk, mennyi marad, ha az as 5/

1

2 részéből ij

v

í részt elveszünké Nos mond meg, hiszen te máskor is meg tudtad mondani." vAz as-nak a/

3 része

u. „Helyesen! Belőled jó gazda lesz valamikor ; hát ha í/

1.

2-edet hozzáadunk, mennyi lesz akkor

u r vFél as.

u — Ámde ha a kapzsiság rozsdája és a pénzvágy a lelket megragadta ; vájjon remélhetjük-e, hogy oly költőt müveket fognak irni, melyek megérdemlik, hogy ce drus fa olajjal bekenjék és kisimított ciprusládában eltegyék r

u (323—332.) Költőnk a helytelen és káros haszonelvű nevelést egy, az iskolából vett. példával illustrálja, mint az Epist. II. 1. 103. s következőkben is feltünteti. A fiu a nehéz számolási feladványokra helyesen megfelel; különösen az által tűnik ki ügyessége, hogy a kérdésre nem tizenkettedekben (uncia) felel, hanem azonnal átszámítja harmadra és félre. Albinus — egy akkor ismeretes uzsorás neve. Linenda cedro etc. : A könyvtekercseket, hogy a férgektől megóvjak, cedrusolajjal szokták bekenni és értékes szekrénybe helyezni; mint ezt Plinius is emliti. Hist. Nat. 16, 39, 79. „Cedri oleo peruncta materies nec tineam, nec cariem sentit." Egy másik hiba a költészet céljának helytelen felfogásában van. A hasznos és kellemes, az oktató és mulattató egyesítésében áll a költő tökéletessége; a ki csak egyik vagy másik kívánalomnak tesz eleget, műve a kellő mértéket nem fogja megütni. Ez ellen azt hozhatnák fel, hogy tanítani a tudomány, gyönyörködtetni pedig a művészet célja. Azonban e kettőnek határai nincsenek oly élesen elválasztva, hanem egymásba folynak azok: a költő tanít, midőn neveli s műveli az izlést, oktat, midőn az indulatok és szenvedélyek káros hatását festi s így arra vezet, hogy azokat meg kell fékezni ; sőt mivel a szép alakban előadott tanítások jobban és állandóbban a