Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

21 mazva alkot új szókat. — A régi időket a költő Cethegussal személyesiti ; ez — teljes neve Marcus Cornelius Ceth. — Kr. e. 240-ben konszul volt ; azonkívül jeles szónok is vala úgy, hogy Cicero „Brutus"-ában (XV. c.) a római szónokok sorát vele kezdi meg. Cinctutusnak mondja öt Horatius a cinctustól (ôué- v. 7isoíLo)fta), a melyet a régi rómaiak viseltek és a mint a Richnél látható ábra (s. v.) mutatja, kötényféle ruhadarab volt. Midőn Horatius új szók alkotására buzdít, különösen a görög nyelvre utal, a melynek lyrai, epikai, drámai költészete egyaránt bővelkedik a legváltozatosabb összetételekben s a mely a fogalmak alig eltérő árnyalatainak kifejezésére oly páratlan szókinccsel rendelkezik ; ezt vegyék tehát mintául és szóalkotásaikkal csak nyerni fog a latin nyelvnek komoly méltósága és ereje. Ily új képzésű szavak e költeményben : iuvenari (246.) iambeus 253), socialiter (258), abstare (362). Egyéb müveiben is nagy számmal találhatók : depugis (satir. I. 2, 93), vepallidus (u. o. 129); inemori (Epod. 5, 34.), applorans (u. o. 11, 12); emirari (Carm. 1, 5, 8), irruptus (I, 13, 18), aesculetum (I, 22, 14), allaborare (I, 38, 5), tentator (III, 4, 71), impermissa (III, 6, 27), exsultim (III, 11, 10), inaudax=orVoA/ioç (III. 20, 3) immetata (III, 24, 12), faustitas (IV, 5, 18), belluosus (IV. 14, 47) ; prodocere (Epist. I, 1, 55), ampullari= Xr^vd-iCeiv (E. I, 3, 14.), emetere (I, 6. 21), insolabiliter (I, 14, 8.). — Valószínűleg ezekre céloz itt és ezeket védelmezi a szűkkeblű kritikusok ellen, kik öt az új szavak alkalmazásáért megtámadták ; Horatius úgy tünteti fel itt is magát, mint az új római költök iskolájának tagját, a mely azonban az „ósdiak" gáncsát nem kerülhette ki. Vergilius és Varius — „a kikkel hallgatagon azonosítja magát Horatius" — az ujabb irányt képviselik; most már tehát kérdi ö teljes önérzettel, miért nem engedik azt meg nekik, a mit oly készségesen elismernek Caeciliusban (168. Kr. e.), Plautusban (254—184)? Hiszen ők is alkottak új szavakat; p. o. Plautus Trinummusában: blandiloquentulus IOO v. conlutulentare 693, thermopotare 1014. stb. — Ránk pedig irigykednek, ha mi is azzal a szabadsággal akarunk élni : s épen azért, midőn támadásukat visszaveri, a görög rp&ovov[icu mintájára képzett invideor-t használja. Hivatkozik még az ős római költőre, az általuk oly annyira tisztelt Enniusra (239—169) és az ősi erények példaképére, M. Catora, a kinek merész szóalkotásait épen ily módon védi Cicero: „Sí enim Zenoni licuit, quum rem aliquam invenisset, inauditum quoque ei rei nomen inponere, cur non liceat Catoni ?" (Fin. III. 4, 15). Ha ezek is megtették, miért nem volna szabad nekünk is megtenni? A nyelv változékony voltával bizonyítja ezután álláspontjának jogosultságát; és az emberi dolgok múlandóságáról vett szép hasonlat, a melyet a komoly szabályok közt felhoz, mutatja, mily meleg érdeklődéssel csüng rajtok: „ Valamint az erdő lombozatja az elillanó évekkel változik s az előbbi lehull: ügy vesznek el a régi szók is, és sarjakként virulnak s élnek tovább a csak nem rég képzettek. Magunk is műveinkkel együtt a halálnak vagyunk adósai; jóllehet a szátitófóldbe befogadott tenger, e ki-