Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

22 rályi mü, <7 hajókat vcdi az éjszaki szelek ellen s a hosszú, időn át terméketlen és csónakázásra alkalmatos mocsár most eledelt nyújt a szomszéd városoknak és a kemény ekét érezi; habár a szabályozott folyam a vetésekre ártalmas irányát megváltoztatta: mindez, mint emberi mü, el fog enyész?ii; annál kevésbbé maradhat fenn a szók becse és tetszetőssége. — Sok elavult szó ismét feléled, mig sok más, a mely most általános érvényben van, elenyész, ha ügy akarja a nyelvszokás, mely a beszédben döntő törvényeket alkot." (ŐO—/2). Ha minden változik, a nyelv sem lehet állandó, a természet mutatja, hogy ez általános és minden teremtett dologra egyaránt súlyosodó szabály. Az első hasonlat mását olvashatjuk Homerosnál II. VI, 146—149 v, és XXI. 162., keosi Simonidesnél, valamint Mimnermos egyik elegiájában, a hol igy hangzik: 1 H/.ieîç d', 01a re rpvXV, a ff vei- TloXvai'd'îog woij Eïaooç, alip* avyfjg aLezai, iJeÁíov, Tol g ïxeÀoi nfyviov ini xoóvov ctvdeoiv rjflrjg TeoTtó/.ie&a.

1) Ezután a mulandóság kimutatására korának három legnevezetebb müvét hozza föl. — Első a kikötő; erre nézve eltérő véleményekkel találkozunk; nem véve figyelembe azokat a kommentátorokat, a kik majd a Porsenna által temetkezési helyül ásatott Italicus Labyrinthust (Parrhasius), majd az egyptomi királyok müveit (Luisinus), majd az Athos hegynek Xerxes által eszközölt áttörését (Gesner) értik, -- itt különösen két nézet érdemli meg figyelmünket. Sokan azt hiszik, hogy Horatius a portus Juliusra céloz, a melyet Octavianus, illetöjeg Agrippa építtetett Kr. e. 37-ben; állítólag azon célból, hogy hajóhadát begyakorolja, mit a sík tengeren tenni nem mert, félvén az ellenséges támadásoktól. /— Idevonatkozik Vergilius Georg. II. 161—164. An memorem portus Lucrinoque addita claustra Atque indignatum magnis stridoribus aequor, Julia qua ponto longe sonat unda refuso Tyrrhenusque fretis immititur aeustus Avernis ? (Avagy emlitsem-e a kikötőket és a Lucrinus elé rakott gátakat, vagy a hatalmas zúgással tomboló tengert, a merre a tenger beömlésétöl a juliusi habok moraja messze kihallatszik és a tyrrhenusi ár benyomul az Avernus torkába ?) Bar ez a mü valóban bámulatos volt, Horatius ezt nem érthette itt ; mert a mint már Heyne Verg. i. h. magyarázásában megjegyzi, e kikötőt illetőleg nem lehetett szó az éjszaki szelektől okozott veszedelmekről; mert 1) Eleg. 2. p. 409. ed. Bergk (Schneidewin konjekturájával). »Miként a sok virágú tavasz által létre hozott virágok gyorsan elszáradnak a nap sugaraitól, mi is csak arasznyi ideig örülhetünk ifjuságunk virágainak.«