Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

29 megbocsájtott neki ; később azonban Hérán akart erőszakot elkövetni, a miért aztán az alvilágban folytonos kerékbe törésre Ítéltetett. Jót Zeus megszerette, Héra ezért tehénné változtatta öt, s igy kóborol mindenfelé és a mint Aeschylos „Prometheus"-ában (705. s. köv. v.) leirja, a Kaukazusnál leláncolt Prometheushoz is eljut, a kinek gyászos sorsát elbeszéli és attól jóslatot nyer; végre a Nilus partján lel nyugalmat. Tristis Orestes: a lelkiismeret furdalásai miatt, mivel anyját Klytaemnestrát meggyilkolta. Ha pedig a költő ujat akar teremteni, ezen nagy nehézségekkel járó munkára Hor. röviden megadja az általános szabályt; legyen az mindvégig következetes és önmagához hasonló, lélektanilag helyesen legyen motiválva és a hős mindent meghatározott jelleméből kifolyólag cselekedjék. A „communia" alatt oly általános eszmét, vagy gondolatot kell értenünk, a mely több konkrét esetre alkalmazható ; t. i. hogy a költő felvesz egy általános erkölcsi vagy vallási eszmét és ehhez maga készit cselekményt, a melyet nem a mondából vagy mythoszból vesz : s igy communia proprie dicit. Erre azonban az antik költészetben alig találunk példát ugy, hogy Aristoteles, a ki elméletét a három nagy tragikus műveiből vonta le, a tragédia anyagát egyszerűen mythosznak nevezi. Egy példát azonban felhoz, a melynek tárgya nem a mythoszból való volt, s még is tetszésre talált, s ez Agathonnak Anthos c. darabja (Poet. IX. 3.) A modern keresztény költészet e tekintetben sokkal szabadabban mozoghat ; habár Lessing és Göthe, e két klasszikus műveltségű férfiú —- Hor. után indulva óvatosságra intik az ifjú költőket a saját maguktól feltalált tárgyak megválasztásában. Előadja aztán Hor. mikép kell mozogni a mások által már kidolgozott tárgyban, a melyet még mindig uj kellemmel és bizonyos eredetiséggel lehet, felhasználni ; ugyanis az „publica materies," s ha nemcsak fordítjuk, vagy szolgalelküleg a régi nyomokon járunk; hanem saját egyéni felfogásunlTszerint dolgozzuk fel a történelemből vagy mythoszból vett tárgyat, a hallgatók tetszésével fog találkozni. Példa erre Aeschylos, Sophokles és Euripidész, a kik ugyanazon mondát, ugyanazon tárgyat dolgozták fel : mindegyik felhasználta például Philoktetest, az Oresteiát stb., de mindegyik önállóan és eredetiséggel ; mert mindegyik más szempontból nézi és saját módja szerint állítja elő ugyanazon tárgyat. Most magát a szerkezetét tekinti Hor., milyen legyen a kezdet, a közép és a végezet; ne térjenek el azok egymástól, ne Ígérjen nagyot a költő, a mit aztán teljesíteni nem képes; hanem tartsa ebben is követendő mintaképül Homérost, a ki egyetlen a maga nemében. vNe kezdd tehát ugy mint az a régi kyklikus költő: Piramos sorsát zengem s a nagyhírű harcotMit hozhat ő fel a mi méltókép megfelelne a nagy hangon ígért kezdetnek ? vajúdni fognak a hegyek, és megszületik a tievetést keltő egér. Mennyivel helyesebben tett az, a ki semmibe sem fog ügyetlenül: VA férfit zengd, múzsa, nekem, ki hogy elvesze Trója, sok nép városait látá és kitanulta szokásait.

u Ő nem akar fénylő láng után füstöt ha-