Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

28 „ Vagy kövesd a mondát, vagy költs olyat, a mi összevaló. Ha mint költő újra elő akarod adni a soktól dicsőitett Ac/iillest, legyen ő serény, haragra lobbanó, kérlelhetetlen, tüzes, ne hajoljon semmi törvényre és mindenben fegyverre bizza az eldöntést. Me de a legyen dacos, hajthatatlan, Inó panaszos, Ixion hütelen, Jó folyton kóborló, Orestes komor. Ha pedig még eddig senkitől meg nem kísérlett dolgot szándékozói színpadra hozni, vagy uj szerepet merészelsz költeni : legyen az mindvévig olyan, a minő kezdetben volt, legyen következetes. Nehéz általános eszméket egyénítve festeni; azért helyesebben cselekszel, ha az Ilias tartalmát a színpad számára kidolgozod, mint ha ismeretlen és soha nem hallott dolgokat adsz elő. A mindenki rendelkezésére álló tárgy sajátoddá leszen, ha nem mozogsz a közönséges, mindenki előtt nyitva álló körben, sem azon nem vagy, hogy mint hű fordító szórói-szóra visszaadjad az eredetit, sem mint utánzó oly szűk. korlátok közé nem lépsz, hogy onnan kilépni a szégyen, vagy a műalkotás törvénye tiltja(l\Q—J35-). Horatius sokkal inkább tanácsolja a költőknek — s itt különösen az ifjú Pisora és hozzá hasonló kezdőkre gondol — hogy a régi, már ismeretes mythoszból vegyék tárgyukat; mert igy lesz előttük eszmény, a mely után indulhatnak ; s azért eléjök állítja a régi eposzok- s tragédiákból vett jellemeket, hogy ama jellemzésekhez, bármily darabban hűek maradjanak. Ugyanis azok a görög és római nép tudatába oly annyira átmentek, hogy mindjárt visszatetszést szült volna, ha az ismeretes alakok más tulajdonságokkal felruházva léptek volna fel a színpadon. Horatius maga is a régi müvek nyomán jellemzi az egyes hősöket, a kiknek gyászos történetét ajánlja a költőknek feldolgozandó tárgyul. Különösen Achilles jellemét egészen az Ilias nyomán rajzolja. Honoratum : Homérosnál ayccvói', xXvrôv, vagy a különböző kommefftatorok szerint a következő jelzőkkel azonosítható : tsri^irjfis voç, zifireiç, y.Xeii'ôç, â/ivftdv, impiger : a harcra mindig kész, kiknek karja vivta ki a legtöbb csatát H. I. 165 ; iracundus, inexorabilis : I. iör. 356. IX. 628 ; acer : I. 188. XX. 467; a következő sornak, mely az acer-t bővebben kifejti, alapja I. 295—300. Medea ferox et invicta : mivel, hogy megboszulja férjét, Jasont, ki öt kegyetlen természete miatt magától eltaszította és Kreon korinthusi király leányát vette feleségül, két gyermekét sajátkezüleg ölte meg. (Euripides Med. 1279) Ino flebilis, amint Euripides ily cimü tragédiájában rajzolja öt, a midőn férje Athamas más nőt vesz magához, a kitől ő sokat szenved. A monda szerint Juno őrültté teszi férjét ugy, hogy Inót, két fiával oroszlánnak képzeli és megakarja ölni, az egyik fiát, Learchost, a sziklához csapja, a másikkal, Melikertesszel, pedig Ino a tengerbe menekül előle és később Leukothea néven tengeri istennővé lett. A perfidus Ixion mondáját is a három nagy athéni tragikus — Aeschylos, Sophokles és Euripides dolgozta fel ; ez pedig a következő volt : Ixion nőül vette Deioneos leányát, Diát, s midőn apósa a régi szokás szerint adni szokott nászajándékért hozzá jött, öt egy izzó szénnel telt gödörbe taszította. Zeus ezen galádságért még