Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884
27 ha te engem sírásra akarsz bírni, magadnak kell előbb fájdalmat érezned; csak is igy hat meg szerencsétlenséged, Telephos és Peleus ; ellenben ha ügyetlen a szereped, vagy elalszom, vagy kinevetlek. Szomorúhoz bus szavak illenek, haragvóhoz fenyegetődző , a vidámhoz pajzánok, a komolyhoz komolyak. Mert a természet előbb bensőnket módosítja a sors változatai szerint: majd felvidít, majd haragra gyulaszt, majd a fóidig lever, s aggaszt bennünket súlyos gondokkal ; csak azután nyilvánítja szavakkal a lélek érzelmeit. Ha a játszónak beszédje nem egyezik meg sorsával, egyaránt hahotára fakad a római lovag és a köznép. Nagy a különbség, vájjon isten szól-e, vagy hős, élemedett öreg, vagy még virágzó korban levő tüzes ifjú, előkelő l'völgy, vagy gondos dajka, a kóborló kereskedő, vagy pedig a zöldellő földecske mivelője, vájjon kolchisi, vagy asszyriai, Thébában, vagy Argosban nevelkedett ember." (QQ—I18.) A költő a tragédiából vett példák mellett marad, ugy azonban, hogy a mit itt látszólag egyedül arról elmond, általán minden költői műre áll. Nem elég, hogy a költemény a közönséges értelemben vett szépnek mértékét megüsse ; hanem hasson is az, a hallgatónak szivét és értelmét egészen keritse hatalmába, az az legyen bájos, vonzó és kellemes. Erre pedig szükséges, hogy a szavak a lélek benső állapotainak legyenek hü kifejezői ; mert mint Quintilianus mondja: „Summa circa movendos affectus in hoc posita est, ut moveamur ipsi ; nam et luctus et irae, et indignationis aliquando etiam ridicula fuerit imitatio, si verba vultumque tantum, non etiam animum accomodaverimus" (6, 2, 26.) Csak akkor kelthet fel valaki indulatot a nézőben, ha azt maga is érezi : — vvoiioioj T cc & eï o àxoviov à ti zo> ncc&rjTixioc; Xéyovxi. (Aristot. Rhet 3, 7, 5.). Ezek után a jellemalkotásra ad fontos szabályokat; mert nagy különbség van az előadásban a beszélő személyek minősége szerint ; e különbség szemléltetésére három szempontot vesz fel. 1. Maga a természet jeleli meg a jellem különbözését az isten és hős, az agg és ifjú között. 2. A társadalmi állapot, melynek következtében más hangon szól a háznak büszke úrnője, mint a szolgai viszonyban levő dajka, a világban forgolódó kereskedő, mint a mezőn élő egyszerű földműves. A 3-ik szempont a nemzetiség : még a két barbár között is van különbség, a nyers és vad kolchisit szembe állítja a pazarfényű, de asszonyias természetű asszyriaival; ezek pedig ellentétet képeznek a görögökkel, a kik között azonban ismét különbséget kell tenni. A thébaiak kemény harcias nép, de kevésbé müveitek, mig Argos lakosai élénk, vállalkozó és művelt szelleműek ; tehát e két utolsót körülbelül a rusticitas és urbanitas különbözteti meg. Miután e jellemekre vonatkozo általános követelményeket előadta, áttér Hor. arra, miképen kell azokat alkalmazni, i-ször ha a tárgyat a mythoszból veszi, 2-szor ha maga a költő talál fel ujat :
