Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

Q. Horatius Flaccusnak a Pisokhoz intézett levele. i. A hírneves Muretus jóslata, hogy Horatius ezen művének rövid idő múlva több lesz a magyarázója, mint a hány sora van,

1) csakhamar beteljesedett: alig van irodalmi mű, mely oly különféle és gyakran egészen ellentétes nézetek fejtegetésére adott volna alkalmát, mint épen ez. Ha a fenforgó nézeteltérések okát keressük, azt mindjárt a mű elnevezésében találjuk. Qu. Fabius Quintiiianus Inst. Orat. VIII. 3. 60. igy ir : „Id enim tale est monstrum, quäle Horatius in prima parte libri de arte poetica fingit;" a Tryphonhoz irt bevezető iratában pedig ezt mondja: „Usus deinde Horatii consilio, qui in arte poetica suadet, ne praecipitetur editio, nonumque prematur in annum" (2. §.) Ugyancsak igy nevezik a későbbi római irók is: Symmachus (Ep. I. 4.), Sidonius Apollinaris (Comm. 22.) és Priscianus (XVIII. 101. p. 254.) Ha tehát az egy Charisiust kivesszük, a ki episztolának mondja,

2) a grammatikusokra majdnem egyedül a „Liber de arte poetica" cim hagyományoztatott ;

3) azért aztán úgy kezdték fejtegetni, mint a költészetről szóló szysztematikus munkát; rendszerezték, fölosztották, részekre taglalták, csakhogy természetesen siker nélkül. Többen azon fáradoztak, hogy kimutassák a forrást, a melyből — szerintök — Horatius a költészetnek itt előadott szabályait merítette. Először is némely grammatikus azt hitte, hogy a parianosi (tov TTaçiavov) Neoptolemosnak ITeoi âaz£Ïa/.idSv cimű müvében fedezte föl Horatiusnak e müvében követett példaképét

4) Mások ismét azt akarták bebizonyítani, hogy *) „Tot eruditi homines in eam scripserunt, scribuntque quotidie, ut ea brevi pauciores aliquando versus, quam interprétés habitura videatur." M. Antonius Muretus 1555-iki kiadása. !) Impariter Horatius epistolarum versibus impariter iunctis, ubi Qu. Terentius Scaurus incommentariis in artem poeticám libro decimo adverbium inquit, figuravit. (Keil-féle kiad. 202. 1.) 3) A XI. század óta a poetria elnevezés is előfordul; igy nevezi Pomponius Porphyrio (P. Commentarii in Qu. Hör. Fl. rec. Guill. Meyer Lips. 1874); hasonlókép: Achillis Statii (Estaso) Lusitani in Horatii poetriam comm. 1553. *•) Porphyrio sehol, igy szól:.., in quem librum congesáít praecepta Neoptolemi non quidem omnia, sed eminentissima. Ezen Neoptolemos nemcsak grammatikus, hanem jeles költő is volt; egy másik müve: sliOVVOiccç y. 0. Athenaeos III. 23. ' 1*