Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1884

4 Horatius főbb állításait Aristoteles Poétikájából vette, csakhogy más rendben adta elő az ott kifejtett szabályokat : némely dolgokat kihagyott, másokat pedig bővebben kifejtett.

1) Már maga e tágkörű vád is mutatja hogy ezért Horatius müvét az eredetiség jellegétől megfosztani épen nem lehet.

2) Végre mások azt vitatják, hogy költőnk e műve megírásában Platon Phaedrusát tartotta szem előtt; azonban e nézet épen nem támaszkodhatik egyéb alapra azon egyen kivül, hogy Horatius is ép oly sürüen alkalmazza a közmondásos kifejezéseket, mint Platon.

3) Mindezen kérdésekre csak az Ars Poetica elnevezés szolgáltatott okot. Lássuk tehát, mennyiben jogosult az? A legfőbb bizonyíték, a melyre támaszkodnak, Quintilianus fönnebb idézett állitása, a ki a műnek felosztásáról is beszél : in prima parte libri. Azonban kétségtelen, hogy azzal ö csak a kezdetet akarta jelezni; minthogy az általa felhozott monstrum csakugyan a költemény első soraiban van rajzolva. A mint. D. Jun. Juvenalis szavaiból

4) meggyőződünk, Horatius költeményeit az iskolákban már korán olvasták ; ezen levelet pedig, minthogy az ifjaknak a költészet terén sok hasznos útmutatást ad, a többitől különválasztották és a Liber de arte poetica cimet adták neki; épen ugy, mint Cicero „De republica"-jából Macrobius kivette a „Somnium Scipionis" részletet és abból önálló müvet alkotott. Azonkívül bizonyos, hogy Horatius e költeményét nem adta ki egyéb müveivel együtt, legalább a II. könyv episztoláival együtt nem ;

5) sőt némelyek szerint halála miatt ő maga közre nem bocsátotta, hanem Augustus adatta azt ki.

6) Ámbár ez utóbbi véleményt el nem fogadhatjuk, annyi azonban bizonyosnak látszik belőle, hogy maga Horatius nem csatolta sem az episztolákhoz, sem egyéb müveihez. Ezért oly ingadozó e költeménynek helye a horatiusi müvek közt. A grammatikusok oly helyre tették, hol a többi müveknek tartalom szerinti egymásutánját megzavarja. A Keller-Holder-féle kisebb kiadásban a követ^ így: Grifolus Jakab (Grififioli) 1550-ben megjelent kiadásában. 2) A kérdésre vonatkozólag 1. Dr. Theodor Arnold Von den Griech. Studien des Iloraz Halle Schulprogr. i85

4/

6 ®

s ^SVc 3

2- W. S. Teuffei Geschichte der röm. Literatur Leipzig 1875, 293- §• 7« 3) V. ö. C. G. Schreiter „De Horatio Piatonis aemulo eiusque epistolae ad Pisones cum huius Phaedro comparatione 1789. Fr. Ast. De Platonis Phaedro 1801. Ezek ellenében : G. Th. Streuber De Horatii epistola ad Pis p. 59. ss. 1839. 4) Quot stabant pueri, cum totus decolor esset. Flaccus et haereret nigro fuligo Maroni. Sat. VII. 220—221. Ed. Bibbeck. A hány ifjúnak keze közt lepi füstje Horácot S piszkos kormával feketére beszennyezi Virgilt. Barna fordítása. 5) V. ö. Karsten Qu. H. Fl. Ein Blick auf sein Leb. s. Stud u. Dicht. Leipz. 1863. 99—102. 1. 6) Kirchner Quaestiones Horatianae p. 39. (id. Mészáros Alajos programm értekezésében) V ö. .Dillenburger Qu. Horatii Fl. Opera omnia Tom. IL De arte poetica. Praefatio p. 586. Der Qu. Ilor. Fl. Satiren u. Episteln. Dr. G. F. A. Krüger Leipzig 1869. p. 317.