Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

7 Csak ezen század elején kezdik alaposabb kutatás tárgyává tenni az embert egész valóságában. Századunk harminczas éveiben igen fontos kisérleteket tesznek a physiologusok; az eredmény meglepő volt. Az egész tudós világ tekintete Francziaországra irányult, hol Flourens, Magendie, Leuret és Longe az agyat és az idegrendszert vizsgálják és a legmeglepőbb kisérletek utján egész más eredményre jutnak, mint eddig ezen dologról tudtak. Németországban Müller János és Weber kezdték meg, az exact természettudománynak megfelelő módon, kutatni az agy és idegrendszer működését. Nagy sikerrel folytatták ezen kutatásokat, Wagner R., Helmholtz, Meynert és Du Bois-Reymond. Mindeme férfiak, kik a természettudományban teljesen otthonosak voltak, még nem is gondoltak arra, hogy kutatásaik eredményét a psychologiára alkalmazzák, hanem csak adatokat gyűjtöttek. De kutatásaik eredményei annál inkább fölbátorították a természettudomány epigonjait, kik — hogy a kezdeményezés dicsősége őket illesse — siettek tudtára adni a világnak, hogy most már elérkezett az idő, midőn szakítani lehet mindazzal, a mi régi. Az anyag maga mindent megmond, csak az anyag létezik, minden egyéb csak babona. Nincs lélek; de nincs is rá szükségünk. Az agyvelő finom szerkezete a számtalan idegsejt és idegrost, sokkal világosabban szólnak és mutatják, hogy a gondolkodás lélek nélkül is végbe mehet. Visszatértek oda, hol a mult század materialistái kezdték; sőt annyira szolgailag utánozták azokat, hogy még drastikus hasonlatukat is átvették. Cabanis mondotta, hogy a gondolat az agyvelő olyszerü működése, mint a milyen működés a májban megy végbe, midőn az epét elválasztja; Vogt ezt utána rebegi. Lamettrie hirdette, hogy az ember gép, a szellemi működés a gép működése; most az egész materialista tábor kürtöli, hogy a gondolkodás az agyvelő és idegek rezgése, mechanismusa ! A Systéme de la nature nem kevésbbé magasztalja az anyag örökkévalóságát, mint akár Büchner akár Moleschott! S még azt mondják, hogy ők a régiektől semmit sem kölcsönöztek, hanem az ujabb vivmányok alapján jutottak ama régi eredményekre! A mi materialistáink — mondja Lange — kereken tagadják, hogy az ő nézeteik és Lamettrie nézetei között bármily összefüggés is van. Legjobban szeretik fölhányni azt, hogy az ő tanuk egyszerűen az ujabb természettudomány következménye, s igy a régi tanokkal az övéket össze sem lehet hasonlítani, mivel akkor nem volt meg azon természettudomány. De még olvasni sem kell azon müveket, hogy előre megmondhassuk, hogy azok közt történeti összefüggés létezik. Az ujabb materialisták talán épen azért hangoztatják függetlenségöket, mivel nagyon is fölhasználták elődeik tanait. Hogy azonban az ő tanuk nem a mai természettudomány szoros következménye, erre azt hisszük elég felelet az, hogy épen a természettudomány legkiválóbb képviselői hangosan tiltakoztak azon merénylet