Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

6 a materialismus oly régi, mint maga a philosophia ; mi hozzá tehetjük, hogy a jelenkori materialisták nézetei sem sokkal fiatalabbak, mint a philosophia. A különbség csak az, hogy a mi materialistáinknak sokkal tökéletesebb természettudomány, sokkal tökéletesebb eszközök állnak rendelkezésökre, mint a régieknek. A régi philosop húsoknál találkozunk szintén oly nézetekkel, mint a milyeneket a jelenkori materalisták hirdetnek. Aristoteles azt tartotta, hogy a léleknek székhelye a szív, melyből az idegek fakadnak, melyek által keletkeznek az érzékletek. Az agy ő előtte semmi egyéb, mint érzéketlen, vérszegény szerv, melynek semmi köze az ember szellemi működéséhez. Különben ő állította először, hogy az embernek van legnagyobb agyveleje valamennyi állat kq,zt. Erasistratus és Herophilus (körülbelül 300. K. e.) már az agyvelőt vették vizsgálat alá, s Aristotelestől eltérőleg a szellemi működést ennek tulajdonították. Ők bonczolták először az emberi agyat; ők figyeltél meg az idegrostok pályáját és az agy szerkezetét. Már ők ismerték az emberi agyon előforduló számos csavarodást, és hitték, hogy azok nagy befolyással vannak az értelemfejlettségre. Gallenus (150. K. e.) Aristotelessel szemben a szellemi működés organumának az agyat tartotta. Az agy szerinte más tulajdonságokkal bir, mint azt Aristoteles hitte. Abból indulnak ki az idegek; abban keletkezik a képzet és szemlélet s azután a gondolkodás. Gallenus nézetei a XVI. századig közkeletnek örvendtek. A XVII. században az anatómusok czáfolták Gallenus nézeteit; de az agy náluk is a gondolkodás szerve. Willis 1664-ben lép föl azon tannal, mely később oly nagy föltűnést keltett, hogy t. i. az agy egyes részei a szellemi működések bizonyos nemével mindig a legszorosabb összefüggésben állnak. Ő a phrenologia tulajdonképeni atyja. A XVIII. században a tehetségek localisatiója már divatos volt. A XVIII. században már akadnak tudósok, kik a szellemi működéseket az agy működéseinek tartják, s azt, a mit az előzők léleknek tartottak, nem tekintik egyébnek, mint az agyvelő functioinak. A lélek helyébe egy más nevet vesznek fel, az ideg erőt (vis nervosa). Az emberi test gépezet, a gondolkodás ezen gépezet működése. Csak az anyag létezik, a szellem csak tulajdonsága; de nem különálló substantia. A gondolkodás oly eredménye az agynak, mint az emésztés a gyomornak, vagy az epe a májnak. Midőn a mult században eme tanokat hirdették, az agyról, az emberi szervezetről nagyon tökéletlen ismeretekkel birtak. Nem ismerték az ideghálózat útjait, nem ismerték azoknak tulajdonságait; nem tudták, hogy az agyvelő fehér és szürke anyagból áll. Az összehasonlító boncztan még gyermekkorát élte !