Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

i6 nem dicsekedhetik; de a szellemi tünemény ép oly megfoghatatlan volna azután is — mint a milyen most. Ha valaki azt hiszi, hogy talán mégis egyes tünemények, — mint az emlékezet, képzettársulás, — megérthetők lesznek ily kutatások után — egyes tudósok már a physiologia jelen állása mellett is megkisérlették ezt — az csalódik; mert megismerhetünk bizonyos és biztos feltételeket, melyek a szellem bizonyos működésével együttjárnak, de azt, hogy ezen feltételekből hogyan áll elő a szellemi élet, azt nem fogjuk akkor sem tudni. Nem lehet fölfogni, hogyan keletkeznék az öntudat az atomok öszszemüködéséből. S ha minden atomot öntudattal ruháznánk föl, avval sem az öntudatot általában, sem az egyes emberek egységes öntudatát nem fejthetnők meg. Nem is gondolhatunk — úgymond — oly haladást a természettudományban, mely ezen akadályt eltávolithatná. A legjelesebb physiologus kénytelen elismerni, hogy az érzést maga az ideg inger létre nem hozhatja, hanem ahhoz még egy más tényezőnek kell hozzá járulnia. E tényezőt azonban elismerni legtöbbnek nincs bátorsága; hogy az agy az idegrendszerrel együtt nem lehet az, az bizonyos. E tényező csak az emberi lélek lehet. Habár azonban a physiologia nem tudja is a szellemi élet eme fontos bevezető működéseit — az érzéseket — megfejteni, tagadhatatlan, hogy igen nagy szolgálatot tett és tesz folyton a psychologia tudományának; különösen azon kutatások hasznosak, melyek minden elfogultság nélkül mérlegelik a nyert eredményeket a tudomány magas szempontjából s nem keresik mindenben, az önérdek vagy bizonyos irány szolgálatába szegődve, kedves eszméjök megerősítését. A természettudósnak nem szabad feledni, hogy e fontos kérdésben csak egy bizonyos határig van szava; azonkívül szívlelje meg Baco szavait is, hogy csak a felületes természettudomány vezet el az Istentől, míg a való hozzá vezet. Aristoteles óta általánosan el van ismerve, hogy mindaz, a mit akár a külvilágról, akár a saját magunk létezéséről tudunk, az érzékekre vihető vissza; ezek által lesz a külvilág tudásunknak tartalmává. Még az idealista Plató és követői is kénytelenek elismerni, hogy az általok u. n. velünk született eszmék, ha nem is a tapasztalat által, de a tapasztalat segítségével, — öntudatos érzések által — jutnak öntudatunkba. Mindenki tudja, vagy meggyőződhetik naponként gyermekek vagy felnőttek útján is, hogy azon dolgokról, melyekről Plató azt állítja, hogy a priori benne vannak a lélekben, kezdetben semmit sem tudtunk, sőt sok ember egész életében sem tud rólok semmit. Ezen tapasztalati tényt a physiologia is megerősíti, sőt legtöbb esetben kelletén túl is becsüli; a mennyiben ebből akarja bebizonyítani, hogy nemcsak az egyszerű érzések, hanem ezek eredményei, a complicált szellemi functiók is pusztán az idegrendszer, illetőleg az agyvelő által jőnek létre.