Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

nézve; mást mond a physika ható oknak s mást érezünk mi, mint következményt. A physikai folyamat és az érzés között semmi hasonlóság nem létezik. Nincs rokonság a föltételezett ok és az előidézett okozat között. Ugyanazon aetherrezgés, mely a szemben mint fény jelentkezik, a test felületén, mint hő érezhető. A villamáramot szemünk szikrának, fülünk sistergő hangnak, orrunk kellemetlen szagnak érezi. Az érzetek minősége tehát nem a tárgyaktól függ, hanem azon szervektől, melyekre a külső hatás történik. Erre nézve jegyzi meg Helmholtz : az, hogy a napsugarak, mint fény vagy hő jelentkeznek-e, csak attól függ, vájjon a látási ideg vagy a bőr idegei által érezzük-e. Ellenben, hogy vörös vagy kék színnek, erős vagy gyönge fénynek, kellemes vagy pörzsölő hőérzetnek tünnek-e föl a nap sugarai: ez függ ugyan a sugarak erősségétől, de egyúttal az idegek állapotától is. Tudjuk, hogy soha semmiféle behatás, ha csak szemünkre nem hat és a látási idegekre, fényérzetet nem képes kelteni. De a szemet nemcsak a fény, hanem az ütés is működésbe hozhatja. Tehát a fényérzet nem függ a fény különös tulajdonságától, mert minden inger, mely képes hatni az idegre, fényérzetet idéz elő. Az érzetek minősége semmi esetre sem azonos a tárgy minőségével, mely azt előidézi, hanem az csak hatása a külső minőségnek egy bizonyos idegszerkezetre, s képzetünkre az érzetek minősége csak symbolum az objectiv minőség megismerésére; de nem kép, mely hozzájok csak legkevésbbé is hasonlítana. Mert a kép tárgyával bizonyos tekintetben mindig egynemű; a jelre nézve meg elég az, hogy mindannyiszor előtűnjék, valahányszor azon tünemény beáll, melyet jeleznie kell, s nem szükséges, hogy avval másban egyezzék, mint fellépésének egyidejűségében. A társalgás érzékszerveink és a kültárgyak között csak ily módon történik. Az érzéki érzetek csupán jelek, melyeket olvasni tanulunk ; csupán ama nyelvnek szavai, melyben a kültárgyak hozzánk beszélnek. A physiologia tehát sem azt meg nem mondhatja, mi az érzés, sem pedig hogyan keletkezik ; mert az állapotváltozás — melyet az érzések beálltával constatál — való ugyan, de a tüneményt magát meg nem fejti. Az érzések mechanikai oldalát sem sikerült eddig kellőleg megvilágítania. Bármennyi inger hathat érzékszerveinkre, ha nem figyelünk rájok, nem lesz azokból soha érzet. De a figyelem a lélek functiója. Erről alább lesz szó. A léleknek ilyen közreműködése nélkül az ideginger csak inger marad, az az tömecsmozgás, semmivel sem különb vagy más mozgás, mint a milyen bármely más természeti tüneményben végbemegy. Igaz, hogy a physiologia, melynek körébe tartozik a lélek az ő működésével, szintén nem képes ezen sarkalatos tüneményt, mely csak elejét képezi a lélek működéseinek, kellőleg megmagyarázni; de annyit teljes joggal mondhat, hogy az nem puszta állapotváltozás, hanem, hogy ott az érző