Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

13 franczia physiologusoknak érdekes kísérlet által is sikerült bebizonyítaniok. Ha az említett tétel áll, akkor ha egy tisztán mozgási és egy tisztán érzési ideget keresztülmetszünk és a mozgási ideg peripherikus végét az érzési ideg központi végével, vagy az érzési ideg peripherikus végét a mozgási ideg központi végével összeforrasztjuk; ugy az idegek rendes müködésökkel ellenkező eredményt mutatnak. A két franczia tudósnak sikerült is eme kísérlet. Az átmetszett nyelvbeli érzési idegek felső felét összenövesztették ugyanazon szerv átmetszett mozgási idegének alsó végével. A felső rész ingere most, mely rendes viszonyok közt mint érzés nyilatkozott, eme megváltozott összefüggés folytán, mint mozgási inger jelentkezett. De a tulajdonképeni érzési folyamat még az érzékszervekben sem történik, hanem egészen máshol. A szem épen ugy mint a többi érzék, semmit sem érez. Ha a szem idegét elmetszük, a retinán képek támadnak, mint azelőtt; de azért nem fogunk látni. Az érzés az ingert felfogó agyban megy végbe. S ha sikerülne a látási ideget és hallási ideget keresztül metszeni és keresztezve összeforrasztani, hangversenynél tűz és fénytüneményeket, tűzijátéknál pedig hangérzeteket nyernénk. Mindezekből teljes joggal következtetjük, hogy azon különböző hatás, melyet a különböző idegtörzsek ingerlése mutat, egyedül a szerveknek különféleségétől függ, melyekkel az ideg össze van kötve. A mozgási ideg az által nyeri jellegét, hogy duczsejtben ered és izomrostban végződik. Ingerlése csak a központban lehetséges, működési iránya centrifugai ; jóllehet centripetal vezetésre is képes. Az érzési ideg az érzékszerv által nyeri ingerét, működésének iránya centripetal ; pedig ez is bir a másik irányú vezetési képességgel. Már most, ha azon tüneményeknek, melyek érzékszerveinkre hatnak, physikai természetét tekintjük, valamint az általok előidézett érzést: azt látjuk, hogy ezek közt nincs azonosság. A hang, a physikai elmélet szerint, nem más, mint a hangzó test különböző rezgése ; a színek és fénytümények pedig az aether rezgései. Physikailag véve a dolgot nincs sem hang, sem szín, hanem csak levegő- és aetherrezgések. A rezgési hullámok hatnak a hallási és látási idegekre, melyek a nyert hatást átviszik az agyhoz ; igy keletkezik bennünk a hang és szín érzete. Ha a húr másodperczenkint 32 rezgést végez, a legmélyebb hangot, s ha 38 ezer rezgést végez ugyanannyi idő alatt, a legmagasabb észrevető hangot halljuk. Ha az aether rezgése 450 billió egy másodpercz alatt, vörös színt látunk ; a viola szín, — legmagasabb látható szín — akkor látható, ha az aether rezgése 786 billió egy másodpercz alatt. Mind a hang, mind a szín rezgésen alapszik, pedig mi sem az egyiket, sem a másikat nem érezzük, mint rezgést; különösen a szín az, mely semmi hasonlóságot sem mutat a rezgéshez, mert azt, mintegy térbeli nyugalomban levő felületet látjuk és gondoljuk. S épen így áll a dolog a többi érzékre