Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1882

II a mit annak szoktunk nevezni — semmi egyéb, mint a működési állapottal ellenkező, de szintén működési állapot, s csak azért nevezzük annak, mert megfelelőleg nem tudjuk elnevezni. Midőn az ideg elhagyja nyugalmi állapotát, akkor — helyesen szólva — csak működése irányát változtatja meg. Az idegekben folytonosan villamáramok futnak; s ha az érzést előidéző előzmény beáll, a villamáram változáson megy át. Sőt azt is bebizonyította kísérletei által, hogy a villamáram erősebb a nyugalmi állapotban. Az ingerlés alkalmával tehát csak annyit tudunk biztosan, hogy a villamáram változik, de azt, hogy ebből hogyan lesz érzés, még nem tudjuk. A természettudomány a villamáramnak ilyen hatásáról mit sem tud. Az idegrostok működéseinek eredménye a szerint változik, a mint az idegek ugyanazon vagy különböző érzékszervvel állnak kapcsolatban. Az érzési ideg érzést, a mozgási ideg izomerő működést idéz elő. Ezen működési különbséget igen sokáig magában az idegnek külső vagy belső tulajdonságában keresték. De sem a mikroskop, sem a vegyelemzés, sem a physikai kísérletek különbséget az idegek között nem mutatnak. Sőt a physikai kísérletek azt bizonyítják, hogy az érzési és mozgási idegek közt, élettani tulajdonságaikra nézve, semmi különbség sincs. A testnek valamennyi idegszála, — mondja Helmholtz — a mennyire az eddig összegyűjtött tényekből ismerjük, egyenlő szerkezettel bír és az ingerületnek elnevezett változás, bármily különböző működéseket végezzenek is a testben az idegek, valamennyinél azonos nemű folyamatot képez. Az idegek egyik része az érzékszervektől az agyhoz vezeti a benyomásokat, más idegek az akarat működéseit hajtják végre az izmok megrövidítése s igy a test tagjainak mozgatása által ; mások a szív és véredényekben a véráramlatot szabályozzák és igy tovább. De mindezen idegek rostjai egyforma finom, átlátszó, hengerded szálakból állanak, mint azt a mikroskop mutatja. Van ugyan különbség — mint már említettük — az egyes idegek közt vastagságra nézve, mely azonban csak mellékes viszonyoktól függ; de eme viszonyok nem olyanok, hogy belőlök hatásaik különféleségét meg lehetne fejteni. S mégis a látási ideg, (nervus opticus), mely a szaglási idegtől (nervus olfactorius) vagy a hallási idegtől (nervus acusticus) semmiben sem különbözik, csak a fény és villamosság iránt érzékeny; mig a másik csak a szag, a harmadik ismét csak a hang által izgatható. Du Bois-Reymond kimutatta, hogy ugy a mozgási, mint az érzési idegek, kétirányú vezetési képességgel birnak; a vezetés különböző iránya sem függ az idegtől. A különbség tehát nem kutatható máshol, hanem csak azon részekben, melyekből kiindulnak az egyes idegek, vagyis az érzékszervekben és a központi szervekben. Hogy e vezetés különbsége nem magában az idegszálban van, azt Philippeau és Vulpian