Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

7 pedig második természetté, mely elfajult természetet később megváltoztatni, — ha mégis sikerülne — a szülőknek mily nagy keserüségökbe, a gyermeknek mily izzasztó küzdésébe kerül. A föld mélyében meggyökeresedett gyomot nyesheted, vagdalhatod : újra kihajt az, ha gyökerét ki nem ásod. Mindig igaz marad : „Quo semel est imbuta recens, servabit odorem testadiu" (Hor. Ep. I. 2.) és: „Naturam expellas furca, tamen usque redibit." (Hor. Ep. I. 10.) Az engedékenység folytán tehát az ily ferde szokások második természetté válnak, melyeket a gyermek eszes korában sem fog elhagyni. És valamint a hegyről legurulni kezdett hó görgeteg mindinkább növekedik sebességében és tömegében: ugy e szokások is siettetett léptekkel viszik a gyermeket az áthágások és törvényszegések süppedező mezejére, holott helyesen alkalmazott házi fegyelem által sikerült volna mindennek elejét venni, vagy legalább élét megtörni. Teljesen igazat kell adni Seneca e mondásának; „Könnyű a gyöngéd kedélyeket képezni; de igen nehéz azt kiirtani, a mi velünk felnőtt és nagygyá lett'

u Igaz ugyan, hogy a jó nevelés sem termi meg mindig a legjobb gyümölcsöt, és a leggondosabban nevelt gyermek is felserdülvén vagy valamely heves indulattól vagy a rosz példák ösztönétől vezettetik ; de az ily ifjú a gonoszságban aligha megrögzik ; a gyermekkorban hallott atyai, anyai intelmek eszébe jutnak, és könnyebben visszatéríthető a jó útra. Nevelés tehát azon szó, mely megjeleli azt, amire szüksége van az ifjúkornak; neveltetnie kell a helyesre és jóra, ha duzzogna is ellene ; elvonni és elszoktatni kell őt a ferde iránytól. Fegyelem és fenyíték szó jeleli meg azon eszközt, melyet a nevelés igénybe vesz, ha a növendék a szép szónak nem engedve saját akaratát akarja a nevelő akarata ellen érvényre emelni. A szülői házból a gyermeket bizonyos neveltségével vagy neveletlenségével a nyilvános iskola veszi át, és pedig először az elemi, azután a középiskola. Már az elemi osztályokban meglátszik a különbség nevelés és nevelés közt. Az otthon fegyelmezett gyermeket, ha talán kissé megfeledkezik is magáról, a tanítónak egy tekintete és gyönge figyelmeztetése rendbe hozza. Ellenben a neveletlen és fegyelmezetlen gyermek nem ül becsületesen, ugrál, fészkelődik, veszekedik. A panasz hallatára gyakran a szülő gyermekének fogja pártját, és kész a tanítót vádolni, hogy nem ért a neveléshez, nem tud bánni a fiúval. Ha az ily csintalan fiu nem tesz haladást a tanulásban, ismét kész a vád a tanító ellen, hogy nem tud tanítani. Valamint a család nem állhat fenn fegyelem nélkül, —valamint a tekintély elismerése teszi lehetővé a család tagjai közt a kívánatos rendet és teendők pontos végrehajtását: ugy a családi tevékenységet tökéletesítő és betetőző iskola sem nélkülözheti sem a fegyelmet sem a tekintélyt. Azért az iskolának mindenek előtt fegyelemre van szüksége. A ki a fegyelmet az iskolától elvitatni akarná, az félreismerné annak fel-