Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

23 ban is mindsürübben merül fel a vallástalanság kétségbeejtő következményeivel. Pedig a társadalom vallás nélkül olyan, mint erősen fűtött gőzgép biztosító szelep nélkül. A francia forradalom megfosztotta a társadalmat positiv alapjától: a keresztény elemtől, és épen ezzel zárta el maga előtt az igazi civilisatio áldásainak útját. A magánéletben előforduló vallástalanságot gyakran az ész önteltsége eredményezi. Nem más ez, mint saját belátásunk és szellemi tevékenységünk túlbecsülése. Ez akkor áll be, ha az egyoldalú tudományossággal és félmüveltséggel a vallásnak vagy bizonyító érveinek hiányos, felületes ismerete van összekötve. A tudomány és művészet épen nem szül hitetlenséget; mert a tudománynak egyetlen egy valódi eredménye sincs, mely a hittel ellenmondásban állana, vagy vele összhangzásba nem volna hozható. De a tudomány a vallási elvekben meg nem szilárdult elmét könnyen önteltségre viszi, melynél fogva semmit sem tart igaznak, mi saját esze előtt nem egészen világos. Például azt, ki kizárólag a reáltudományokkal foglalkozik, az anyagvilágnak kézzelfogható, számokkal kifejezhető igazságai könnyen azon gondolatra ragadhatják, hogy más, elvont igazságok nem is léteznek. Az exact reáltudósnak pedig első szabálya az, hogy nem bocsátkozik oly dolgokba, melyek tapasztalatai és észleletei körébe nem esnek és nem is eshetnek; sem igent, sem nemet nem mond ezekre nézve. Szellem, szabadság, Isten a reáltudós lehetséges tapasztalatainak terén elő nem fordulnak; hogy beszélhetne tehát ezekről? Akár igenlőleg, akár tagadólag szól rólok, mindkét esetben ép oly következetlen, mint zavart. Ha pedig mint ember szól e dolgok felől, emlékezzék meg, hogy az exact reáltudós második szabálya: soha sem itélni vagy beszélni oly tárgyról, melylyel előbb alaposan meg nem ismerkedett. Balfour Stewart a kitűnő angol természettudós az „erély megmaradásáról" irt jeles munkájában az összes földi életnek a naphoz való viszonyát fejtegetvén, müvét e szavakkal zárja be: „S itt eljutottunk azon határhoz, melyen túl még egy lépés bennünket oly dolgokhoz vezetne, melyek a mi felfogási képességünkön túl esnek; mert a természettudományok nekünk meg nem mondják, hogy mi volt a kezdet előtt, sem azt, hogy mi lesz a végezet után." így szól az igazi tudós, ki mély tudománya mellett sem feledkezik meg képességeinek véges voltáról. Sokan kutatásaikban elég messze nem haladnak, és ott szűnnek meg gondolkodni, hol a gondolkodás valóban csak kezdődik. — Tény az, hogy tudományosság és vallásosság nem ütköznek össze; mert különben minél műveltebbek lennének a népek, annál kevésbbé kellene vallásosaknak lenniök és viszont; holott épen ellenkezőt bizonyít a tapasztalás. Az éjszaki vidékeken lakó műveletlen népeknél a vallásosságnak csak igen alanti fokára akadunk, és a legdurvább, legmüveletlenebb embe-