Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

22 ha tette, akarata és kötelessége közt nagyobb összhangzat létesülne! Miért és honnan vannak ily ellenmondások? Ezen kérdésekre megfelel és a kellő összhangzatot megadja a vallás. Ezzel a vallás szentélye előtt állunk. A kijelentett igazságokat gyermeki odaengedéssel elfogadni, — ezeket a bennünk rejlő ész-elvekkel részint társítani, részint az utóbbiakat az előbbieknek alárendelni, — és igy cselekvéseinket ezek szerint intézn. — a hitnek, szeretetnek és imádásnak szárnyain a láthatatlan Teremtő hez felemelkedni és minél tökéletesebb ismeretére törekedni, és mind. ezek közt egy jobb jövendőnek boldogító reményét keblünkben ápolni: ez a vallás. Erkölcsi kötelék tehát a vallás, mely a teremtményt Teremtőjéhez fűzi; a vallás az embernek viszonya Istenhez. Gőthe eltévedt szelleme a kételyek hullámcsapásaitól nyugtalanítva, mielőtt végső leheletét kiadta „több világosság" után sovárgott. — A vallás templomába hatolónak szemeiben fényhon tárul fel. A vallás mennyei fénye megvilágítja az ész által felismert igazságokat, melyek a legbölcsebb elmék kutatásainak eredményei és melyeket a vallás is ma. gáéinak vallva megszentesített és nekik nagyobb tekintélyt kölcsönöz

; de a vallás világa mellett oly igazságokat is látunk, melyekre a véges elme vagy épen soha sem jutott volna, vagy csak homályosan következtetett volna és épen ezért az igazság után való vágyában folytonos nyugtalanságnak volna kitéve. A történelem igazolja Plutarchus állítását: „Ha az egész világot bebarangolod, találsz bástyák, királyok és tudományok nélkül való városokra : de senkisem fog akadni templomok és Isten nélkül való városra." A vallás egyetemes voltából következik, hogy annak alapja magában az ember szellemi természetében rejlik; azért az igaz vallás hiányában az emberek inkább téves vallásokat fogadnak el, hogy sem Isten ismerete és tisztelete nélkül éljenek. A vallás tehát az embernek szükséges és nélkülözhetetlen. Midőn Lalande kutatásainak eredményei fölött öntelt elbizakodással felkiáltott: „Átvizsgáltam az egész eget, de Istent nem találtam" — nem tudta, hogy az Istent ott kell keresnie, hol mindenek előtt feltalálható, t. i. saját lelke mélyében; ő azon világosságot, mely az örök világosságnak visszatükröző fénye, nem engedte átderengni a teremtés homályán, melyet az megvilágosít. A vallási hit az igazság érzelméből fakad és nyeri táplálékát; hol értelmünk korlátoltsága miatt az igazságot teljes valójában fel nem tárhatjuk, ott érzelmünk és a hit képezi a valósághoz vezető utat. Korunkban a társadalmi és magánéletben, de a tudományos világ-