Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1877

emberiség- tagjainak tekintik magukat és egymás mellett békében élvezik jogaikat és szabadságokat. De az egyes embernek csekély ereje csak szük körben fejtheti ki észrevehető haszonnal működését. Bizonyos helyhez kell tehát működésünket kötnünk, ha eredményt óhajtunk. E hely pedig a haza. Az emberszeretet, a mennyiben a polgári és társadalmi különös kötelmeket veszi tekintetbe, hazaszeretetté válik, mely bennünket azon földhöz és néphez kapcsol, melyhez születésünk-, neveltetésünknél fogva tartozunk, s melynek jólétét minden erőnkből emelnünk, biztosítanunk kell. A hazaszeretet az embernek nemcsak egyik legszebb és legnemesebb kiváltsága, mely őt magasra emeli a többi élőlények fölé, hanem kötelessége, is. Azért joggal parancsolják az emberiség törvényhozói, tanítói és költői: „Szeresd a hazát." ,,A haza minden előtt." Az igazi honszeretet megvetéssel fordul el a cosmopolitismusnak ezen jelmondásától: „Ubi bene, ibi patria," melyből a legvastagabb önzés szokott forrásozni, mely nem ismer hazát, nem ismer embertársat elöli a felebaráti szeretetnek utolsó gyökérszálacskáit is. A hazaszeretet kötelmét már a gondviselés és maga a természet szentesítette ; mert nemes és heves szenvedélyt ültetett keblünkbe a haza iránt. „Az ember bármily vad állapotú legyen is, társalkodik és az egész emberi nem nemzetekre, nemzetségekre, családokra ágazik. S épen az, a mi lélektelen testekben attractio, repulsio, az a nemzetekben a hon szeretete és védelme. Mélyebben fekszik azért lelkünkben, mint sokan gondolnák, azon ki nem mondható édes aggodalom, mely anyaföldünkhez vonz s mely a halandó port félistenné magasíthatja ; s lelki rothadat jele, hol a természet ezen szent törvényei ki vannak már dörzsölve." (Széchényi István). Azért is minden nemzet legjobban érzi magát saját földjén, bármily vadon és zord, kietlen és kopár, jeges vagy forró legyen is ez, de a melyet a hazaszeretet széppé, kedvessé varázsol neki. Hatalom a hazaszeretet, melynek egyesek és népek hódolnak. Az izraeliták negyven évig vándoroltak, hogy őseik hazájába visszatérjenek. A honfoglalás magasztos eszméjétől nyugtalanított őseinket forró hazaszeretetök csillaga vezérelte a Duna és Tisza partjaira, hogy feledhetetlen elődüknek Etelének örökségét elfoglalják, mint oly hazát, melyről érezték, hogy azonkívül számukra a világon más hely nem létezik. Az 1849. szabadság-harc folytán kivándorolt hazafiak közöl sokan hazai földet vittek magukkal, hogy a számkivetés keserű perceit édesítse azon gondolat, hogy magyar földön fognak nyugodni. „A hazaszeretet adott Görögországnak egy Leor.idást, Rómának egy Regulust, Magyarországnak egy Zrínyit." Es ismét az iskola az, mely a hazaszeretetnek alapot vet a fiatal keblekben. Iparkodik a szabadságnak és törvénynek, a hazának, testületnek és általában az emberi társadalomnak fogalmát megvilágítani és 2