Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

27 Es épen eszmét látjuk kifejezve nemzeti irodalmunk többi epoBzaiban, söt epopoeiáiban. Látnivaló tehát, hogy Arany az ő müvében a nagy magyar eposzköltészet, a hún-magyar nemzet költöi történetének, egy még hiányzó, de nagyon jelentékeny, mert első részét vette munkába s igy ő is az imént érintett két eszmének, illetőleg a bún és a magyar nemzet egységes küldetésének s igy egységének kifejezésére irta ezen müvét s különösen annak gyönyörű mondáját, a csodaszarvas történetét, mely a hún és magyar nemzet egy töröl való eredetét adván elö, a nagy magyar eposzköltészet első és örökre szép tagját képezi. Ez maga egy kis eposz, söt epopoeia a nagyobb drámai eposzban, „Buda halá1 á"-ban. „BUDA HALÁLÁNAK" ELŐADÁSA. I. Az eposzköltő az eseményt a miütból kölcsönzi, azon múltból, mely régen lezajlott, mely határozott körvonalokban áll előtte s melynek az ihletett képzelem által közvetetlen szemlélőjévé avatva magát egyszersmind naiv közvetítőül lép közéje és. a regeszeretö utókor közé. A költő az elbeszélés tárgyát a múltnak világából kölcsönözvén, előadásának jellemét a múltnak s a köréből vett eseménynek jelleme állapítja meg. A mult s a köréből vett esemény tárgyias jellemmel bir; ugyanis a költő az elbeszélésben nem .saját alanyiságát fejti ki, hanem a tőle teljesen független eseményeket adja elő úgy, a mint azok lelke előtt megjelennek és elvonulnak; a történet maga beszél a költö által, és mig ö az esemény szómondója, saját alanyisága legfölebb a hang dallamosabb ömlésében, hevében vehető észre. Reá az istenek, a hősök, a természet nem hatnak úgy, hogy saját alanyi világában fordulatot idézzenek elő, noha ö mindazokat határozott körvonalokban látja; a viszony, mely közte és azon jelenségek között van, most sokkal kisebb jelentőségű hogysem annak kifejezést adni kívánna. A költö az ihletett képzelem által egyszerre az ős múltban találja magát, egy régi, csodás világ tárul föl lel-