Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

28 ke előtt óriás alakjaival és roppant láthatárával, és ő e világot magában véve fogja föl és úgy adja elő, amint magában véve maga előtt megjelenni látja. A múltnak és a köréből vett cselekvénynek bevégzettsége, nagyszerűsége és tárgyilagossága az előadásnak nyugodt, méltóságos és magasztos hangulatot és jellemet kölcsönöz; másrészről az esemény többrendü tényezői, széles köre, messze terjedő szálai változatos sokoldalúságot vonnak maguk után az előadásban, úgy, hogy az eposz valóságos világképpé válik ez által. De az előadás tárgyilagossága alatt ihlet nélkül való száraz elbeszélést értünk-e ? s a terjedelmesség, sokoldalú változatosság mellett az eszményi egységet mellözhetőnek találjuk-e? Koránsem ! hiszen a költő művész, kinek előadásában a hevülés lángját s az eszme magas képének visszatükrözését kivánjuk érezni és szemlélni. Arany előadása „Buda halálában" teljesen tárgyilagos. 0 mindenütt elbeszélő, nála a tárgy uralkodik, az foglalja el az előtért; az esemény összefüggőleg s mégis mintegy magától fejlik ki előttünk. A lyrai áthidalásnak csak egy helyen van nyoma, a 8. énekben, hol a hajnalt igy szólítja meg : Ébredj deli hajnal, te rózsa-özönlő! Már lengeti keblét hüs reggeli szellő; Ébredj puha fészked melegén pacsirta! Már tetszik az égen hajnal előpirja. Támadj koronás nap ! már zeng neked a dal; Serkenj hadi kürtszó; költs sereget zajjal! Fuvalom, hajnal, kürt, pacsirta, had és nap Ébredjetek mind, mind! Etele im gyorsabb. Etele mint harcra készüle serényen, stb. Itt az éj elhaladtának és a hajnal fölkeltének tárgyi előadása helyett ódai csapongást látunk, mely azonban ismét és csakhamar tárgyi előadásnak ád helyet. Ugyancsak igy juttatja érvényre alanyiságát all. énekben, hol a helyesen kezdett hasonlatot egyszerre igy szakítja félbe : . . . Honnan kicsi szellő, ég vándora, jöttél ? Vagy láb o m előtt csak egyszerre születtél ? Lehelleted arc o m még érzeni tompa : Ott vagy azért, látlak, hogy fürdői a porba.