Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

20 illetőleg oktatást vévén. Buda tehát tehát pártoskodik s a hűn nép, mely otthon és vele van, erős zajlongásba jő. Az égen azonban jelek tűnnek föl, Budának rosz végét jósolva ; de ő és hívei a jelek óvó intését nem értették. Mert mit tettek ? a maguk biztös toltára várost építettek ; sőt a mi több és a legtöbb — és itt átmegyünk az eseményekkel a 12. énekbe — Buda a csodakardot a gaz Kanyaró által a legaljasabb módon elraboltatta Etelének házából. A hadakozó Etele e gazságnak csakhamar hírét vette Ilda futára által; ezért a háborúnak rögtön véget vet és boszuálló indulattal Buda ellen jő, kit uj városában győzelmes hadseregével körülvesz és megszáll. Budához követet küld és megadásra szólítja; Buda tagadólag válaszol, sőt azt kívánja, hogy Etele maga jöjjön hozzá esdekelve. Etele föl is megy hozzá és mikor már közel jut bátyjához ez iszonyú félelmében kardot ránt, — épen az istenkard vala oldalán — ; erre Etele is kirántja kardját és vívnak; a harmadik összecsapásra Etele kicsapja a csodakardot Buda kezéből, ez futni akar, de fólsivalkodó öcscse a futónak vállai közé meríti kardját és ez : Buda halála. X. Vegyük most vizsgálóra a két utóbbi énekben a tények indokait. Mind a pártoskodás, mind a csodakard elrablása, tisztán emberi dolgok; forrásuk egyedül a jellemben van. Azok a csodás jelek, melyeket költőnk all. énekben fest- eposzi és fensőbb jelentőségű dolgok ugyan, de semminek sem indokai. Hogy Buda nyughatatlankodik, pártot szer ;z, sőt arra az aljasságra vetemedik, hogy a csodakardot elraboltassa: rundez nem kényszerítő külső okok következménye és nem is felsőbb hatalom intézkedésének eredménye. Mindezeknek oka egyedül Budában és Gyöngyvérben van. Buda maga hívja föl maga ellen a sorsot és maga oka tragikus végének. Ha tehát a cselekvény indokait tekintjük: jelen költeményt valódi eposzi drámának kell tekintenünk, benne egy. dráma, mégpedig tragikailag végződő dráma van eposzi formában előadva. Es épen azért, mert Buda tragoediája eposzilag van előadva, érthető, hogy miképen foglal helyet jelen költeményben Ármány csábítása, Etele álma, a csodakard fölfödözése és azok a jelek, melyek all. énekben vannak festve; épen ebből érthető, hogy mért van a költemény cselekvényének számos oly része, mozzanata, mely ha nem is fensőbb jelentőségű, mégis drámailag épen nem, vagy csak kevésbbé kezelhető.