Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1875

13 röl tesz tanúságot — a X. énekbe világít és az ott eléadandókra készíti elő a figyelmes olvasót. VI. A hatodik ének az ötödikbe bele, vagy hozzáfűzve és annak kiegészítöjekép tekintve - mert hiszen episódnak épen nem mondhatni — ha nem is mozdítja előre a főcselekvényt, de nem is hátráltatja. Sokkal rövidebb, hogysem ezt tehetné; vele a motívumok működése nem szakad meg, az az új motívum tehát, mely a VII. énekben szakad bé az események folyamába, é r t j ük a keleti császár követségét, épen nem arra való, hogy rést nyisson a fejlődés netalán megrekedt folyamának, hanem, hogy beléje ömölve, saját erejével is növelve még élénkebbé, még rohamosabbá tegye. Ennyi indok fölhalmozása után már valóban váijuk a nyilt összeütközést és a legutóbbi indok csakugyan meghozza azt; mert midőn Etele —ki a keleti császár követségével szemben teljesen kifogástalanuljárt el — Budához ment, hogy őt értesítse: a féltékenységtől és félelemtől beteg Buda már nem tarthatta tovább a meggyült haragot és ingerültséget, és oly kifejezésekkel fogadta Etelét, melyek csak sértők, cudarul sértők lehettek reá nézve. Mi csoda tehát, ha E t e 1 e, mennél kevésbbé hibás, annál hirtelenebbül lángoló indulatba jő, sőt annyira ragadtatik, hogy olyat is mond, mit csak a vérig sértett önérzet sugallhatott neki; és olyat is tesz, mit csak sértett önérzete által rendkívül magasra fokozott lelki erejének tulajdoníthatni. Lehetetlen észre nem venni, mily tapintatosan intézi Arany J án o s a nyilt összeütközést. Eddig ugyanis, bármily ügyesen van is intézve a góth cselszövjnye, még semmisem fordult elő, mi dőntöleg hathatott volna, de élőkés z í t ő 1 e g annál inkább. Mert hogy Etele önállólag intézte a hadsereg összegyülekeztét és Buda előleges értesítése nélkül tartotta a hadi próbákat: ez még nem lehetett döntő ok az összeütközésre; mert ezt Etele épen a neki adott hatalomnál fogva tette ; az ő kezébe bátyja akaratából jutott a hadúrság, ki azt mondotta neki: „Légy te öcsém a kard!" Fájhatott ugyan az ingatag lelkűnek, főleg a góth félemlítő okoskodására visszaemlékezve, hogy öcscse nélküle intézkedik: de az egészben nincs egy alkalmas pont a vádaskodó megtámadásra, vagy csak szemrehányásra. A két nő viszonya is békés, sőt szives eddig, noha már magában hordja a viszály magvát.