Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1874

5 ellen vezetett hadjáratai alatt éltek, — részint magukból az indiai emlékekből. Az ind irodalom irott emlékei a legrégiebbek, melyeket a tudományos világ jelenleg ismer. Történetük első korszaka, midőn még az indok, India éjszak-nyugati részén laktak és sanszkrit nyelven beszéltek, midőn még egyedül földmüveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoztak, midőn még patriarchalis kormányzat alatt éltek, — volt a vallási költészet korszaka, ebből valók hymnusaik és imádságaik. Később midőn az egyes törzsek délfelé Indus és Ganges folyamok között elterülő sikság felé terjeszkedtek és helyenként a kevésbbé müveit őslakókkal harczokba keveredtek, állott be az eposz — a hősköltészet korszaka, mely részint az egyes dicsőbb harczi tetteket énekli meg, részint az ind műveltség és Brahma vallásának távolabb vidékekre való terjedését jelzi. Ekkor kezdették irodalmukat szélesebb körben művelni, a mult korszak irodalmi termékeit rendszeresíteni, a régi vallási énekeket magyarázni, melynek eredménye volt, a nyelvtan, a metrika tökélyetesitése; e korszakban talált művelőkre, az algebra, a mértan, csillagászat, csillagjóslat, orvostan; e korszakban keletkeztek az ind bölcsészeti rendszerek ; e korszakban emelkedett a virágzás magas fokára a dráma. Ezek mind sanszkrit nyelven irvák, mely kezdetben mint már emlittetett, a nép nyelve is volt, körülbelül 500-ig Kr. e. Ezután azonban csakis az irodalmi és a tudományok nyelve lön, a nép pedig a prakrit nyelvet beszélte. Ily módon, az indok szellemi fejlődését, mint semmi más népét a földön hiteles irodalmi emlékek alapján a legrégibb időkre vihetjük vissza és minden phasisain keresztül egész napjainkig vezethetjük le. A sanszkrit irodalom, egy jól müveit nép irodalma, mely joggal Kelet legműveltebb népének mondható. Sőt ezek után a betüirás eredeti hazájának, nem mint sokan Phoeniciát, hanem Indiát kell tartanunk, melyet az indok nem csupán feliratokra, hanem közönséges irásra is használtak. ') Az indok után az ókor történelmében a babylonok tűnnek föl mint oly nép, mely már a legrégibb időktől fogva állandó lakhelylyel és műveltséggel birt. Ha azon csodaszerü dolgok, melyeket kelet és nyugat irói egyértelmüleg Babylon fővárosról beszélnek, még oly túlzottak is, mégis oly jelenségekkel dicsekszik, melyek Ázsia egyéb tartományai fölé Az ind irodalom legrégibb emlékei az első korszakból a négy Veda, melyek az indok vallási és polgári törvényeit tartalmazzák. A második korszakból: Valmiki Ramajana és Yiasa Mahabharata cimü nagy terjedelmű hó'sköltemények ; a Puránák, részben hitregei, részben történeti költemények ; és Kalidasa Sacuntala cimü dráma. Ezeken kivül a sanszkrit irodalom a tudományok különféle ágaiban jelesebbnél jelesebb müvekkel bir-