Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1874

ip át a polgárisodás és műveltség magvát, mely ott gyökeret verve, annyira kifejlődött s oly népet teremtett, mely képes volt a polgárisodást Ázsia felől jövő viharok ellen megvédeni. Ezen érdeme mellett azonban a görög népnek az a hibája volt, hogy szétszaggatott állami szervezeténél fogva a megvédettet igen soká nem volt képes tova terjeszteni, minthogy Görögországban nem volt sem hatalmi központ, sem egység, — hanem apróbb köztársaságokra volt osztva, melyek folytonosan egymással viszálykodtak; idejárult még az is, hogy az egyes tartományokban mindenféle kormányformáknak voltak hivei, a királyi hatalomnak ugy mint a democraticus, olygarchicus vagy aristocraticus köztársasági kormány formáknak; ezek is folytonos súrlódásban voltak egymással, mi miatt Görögország egészben véve hatalmilag nagyon is aláhanyatlott. Mindazonáltal a műveltség náluk a virágzás magas fokára jutott, melynek emelésére nagy befolyással voltak a szelid éghajlat, a gazdag természet, a számos nyilvános intézmény, a vallási mysteriumok, a nemzeti játékok, s később a bölcsészeti iskolák. S minthogy az egyes osztályok nem éltek oly magukba zárkozott életet, mint az indok vagy egyptomiak, hanem inkább a nyilvánosságnak hódoltak, többé kevésbbé közvagyonává lett a műveltség a szabad polgároknak, sőt még a nem szabadok is részesültek benne. Görögországban sokoldalulag nyilvánult a tudományosság és képzettség a külső életben. Tudományok és művészet, főlég mathematika, történet, bölcsészet, költészet, festészet, szobrászat nagy lendületet nyertek, ügyes és gondosan ápoló kezek által, a csin, a szépség és a finomult izlés nyomait hordva magukon. A görögök története, mint minden más nép-é mondákon és hagyományokon alapszik. Ezek alapján fejlődött a görögöknek valódi története. A hagyományok szerint Görögország első lakósai a Pelasgok voltak és első lakhelyükül Görögországban Peloponesus mondatik, innen vándorolnak idők folytán éjszak felé Attikába, később Thessalia és Epirus egyes részeiben is letelepedtek. De a 13. és 14. században K. e. a rokon törzsű hellenek által kiszorittatva Attikából az aegei tenger szigetein telepedtek le. Habár a Pelasgok őstörténelme nem gazdag nagyszerű tettek, vállalatok vagy egyes kiváló hősökben; mindazonáltal föltehető, hogy rendezett viszonyok közt éltek. Ők, mint békés földművelő, baromtenyésztő nép az épitészetben is jártasak voltak, mint ezt a tőlök fönmaradt cyclopsi épitkezések tanűsitják. Ők birtak az összes görög törzsek közt először tisztább fogalommal az istenségről, ők alapiták Dodonában a jósdát Jupiter és Delphiben Apollo tiszteletére. A pelasgok legyőzője, a hellen törzs, melytől később az egész or-