Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

10 mondám mint már humanista bátyámnak — „ha Kasszandra világa volna most is: semmi egyéb, mint katona!" De érzém, hogy belőlem sem Orondotes, sem Artaxerxes vagy Arzáces nem fog válhatni. Engedtem a magányhoz vonzó indulatnak, s szerzetes levék. Kasszandra feledve még itt sem volt, még egyszer olvastatott, és kétszer beszéltetett el tőlem. Szerzetem kormányjánák tetszett engem a pesti universitáshoz küldeni, hogy theologiámat ott végezném. Itt olvastam erkölcsi meséidet, és Herder szép literatúráját, mely egészen elfoglalt. Mint poétának Rajnis' kalauza nyitott útat a magyar verselésre Sopronban ; utóbb, különösen Pesten, többekkel ismerkedtem meg. Sőt Berzsenyi, Dayka, s a te Berked, végre szép literatúrád, melyből Bácsmegyei gyötrelmeit Bilkeivel, — a szerencsétlennel! — Trattnertől ivenként kaptuk, s mohón olvastuk. Herder és Te emeltétek fel lelkemet, s Kasszandrát kezdém feledni; próbául mint íogna tetszeni, kezdém a te kiadásodat olvasni: nem végezhettem; de a gyermeki érzés még is azt vallatja velem, hogy Kasszandrának románban párja nincs, és Homér hősei ezé mellett kicsinyek. Kedves barátom, nagy férfiú! te örvendsz, hogy literatúránk szépen hat elő; ezen örvendek énis: de engedje meg nekem a te szerény szép lelked azt vallanom, hogy ez különösen a te míved. Mit is örvendhetnénk Hébének és Aurórának, ha még a 20 esztendők előtt uralkodott vadsággal volnának tömve? Es ki iizte el különösen ezt a vadságot, mint az, ki Herkulest követvén az ól marhájinak szemetjeit ki hányni nem szégyenlé ? Az általad behozott szebb íz, s csín az Írásban tevé ezt, barátom. Döbrenteinek tavali Kenyérmezeje és az idei Klárája fogott volna e oly csínban megjelenni, ha Osszián nem fordítatik? s úgy nem forforditatik, mint mester kezed által fordítva van ? És Döbrenteinek e két szülöttje éke a tavali Aurórának, s az idei Hébének. Engedd vallanom, hogy az a csín, kellem, mely későbbi íróinkat kharakterizálja, a te mived ; melyben még azok is követnek, kik újitásidat gáncsolják, ha izzel irni akarnak. Te nyelvünkön egy boldog fordítást tettél, melyen neki előbb utóbb át esni kellett; s ezért ezer hála fog követni a kései maradék szivéből is. Bajlódásaid engem keserítnek, de úgy hiszem, nagy lelked nem fog alattok elcsüggedni, sem kedvedtől, hogy a hazának tovább is használj, nem fognak téged megfosztani. Életedet még hosszúra terjeszszék az egek hazádnak s házadnak javára, dicsőségére. — Szent, kedves előttem valami csak Kazinczyra emlékeztet; még kedvesbek azok, kikben Kazinczy vér folydogál, s kivált ha ezt bennek Kazinczy lélek is hevíti. Legyenek általam idvezlettek, a te napjaidnak édes boldogítóji, életed nemes párja, s gyermekeid; legyen rajtok az ég áldása, s a rény társalkodjék velek szüntelen. Te pedig az ismeretlennek nyújtott barátságos szivedet tartsd nála szakadatlanul. Élj boldogul. Széphalom, novemb. 19. 1823. Guzmicsnak Kazinczyja szíves tisztelét. Még nem vevéd levelemet, melyben Dezsőffyről szóllék ; de az, a melyet én vevék tőled ez estve, nem engedi hogy válaszod után várjak. Ba-