Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

9 „Szenteljük meg tehát örömünket!" — én: mivel téged megnyertelek; te: mivel a nemzet szebb és jobb részét nyerted meg; te: mivel hősi erőlködésed gyümölcsét szedheted s lefutott vad pályádat fénynyel látod borítva magad után ; én: mivel bátran léphetem a kezdett pályát példád, s javallatod után. — Részemről a viszont bizalom légyen az ünnepi áldozat, melyet a barátság' oltárán örömmel mutatok be. Te itélj, mit várhatsz az áldozóból! Az én 35. éveim majd minden tövis nélkül folytak le, három utolsó éveimet vévén ki, melyekben egészségem hirtelen változása kemény próba alá vete. Szüleim kiket az ég kevéssel, de eléggel, álda meg, egy a helységtől elvált malomban adtak életet, s hét esztendős nevelést: magány szült tehát, magány dajkált. Anyám testvérje, Buday Jósef, ekkor sárvári káplán, alig várta hogy plébániát nyerjen, s szerette Laciját magához vehesse. Meglett, s engem hét esztendős gyermeket szüleim dajkáló ölökből, Vasból Szalába, Göcsej sz. György-völgybe, ragadott. A szép vadon a víz melletti rónán nevelt gyermeknek valódi éden lőn: a ház körül véve gyümölcsös kertekkel, melyekből innen csak három négy száz lépésnyire egy fiatal szálasba, onnan bátyám által ültetett szőlőbe, s ebből ismét egy tér mezőségen által a végetlen erdőségbe, részint tölgyesbe, részint fenyvesbe. Gondolhatd, mint íejlének itt hamar ki érzéseim, s mint avatott légyen korán be a természet templomába tudtom nélkül. — Bátyám magyar nemes lévén szerette hazáját, és hogy ennek akkor feslő literaturáját is kedvelte, onnan gondolom, hogy magyar Kurírt olvasott, és kisded könyvtárában néhány új magyar könyvek is voltak. Innen adta ki nekem előszer is Faludy Fer. énekeit, melyeken olvasni tanultam, oly előmenettel, hogy mire jól olvasni tudtam, tudtam az énekeket is könyv nélkül. Mennyire hatottak ezek szivembe, azt én neked le nem írhatom, csak azt mondom, hogy mármost kedves volt nékem: „erdőkből kitérni mezők térségére, a lenyugvó napnak nézni szekerére stb"; nem különben tudtam már a músákkal s erdei nymphákkal beszélgetni. Harmadfél esztendőt folyvást itt tölték, bátyám társaságán kívül majd egyedül magán. A harmadiknak közepén lendvai deákocska levék ; szállásom a várban tisztességes személyeknek társaságokban történt lenni, melyben a szív észrevétlenül képződik. Szünnapjaimat ismét, és ezután is mindég, bátyámnál töltém ; s nézzed ! most Kasszandra jelent meg előttem, melynek olvasásában a 11. esztendős gyermek egészen elveszté magát. Most más új theatrum nyilt-meg előttem; phantasiám erősen kezde dolgozni; az előbbi pásztor, nympha képek eltűntek, s helyeket szittya, perzsa, görög hős férfiak, s asszonyok foglalák el. A közel álló szálas leve az Eufrat partján Babylonhoz közel fekvő erdőség, hol annyi váratlan esetek, csudák történtek. Nem egy fának kérgén állnak talán ma is a szerencsétlen Kasszandra, s Euridice tőlem bemetszett neveik. Mikor csak ellophatám magamat bátyám oldala mellől, a szálasba osontam, és szent borzadással léptem a titkok, s csudák ligetébe, melyben mind azt megtevé a fiatal phantasia, mit a történethez képest megtehetett, a nap s hold köszöntést sem feledvén, mely utolsónak az elsőnek alkonyodásakor történt kelte ellentállhatatlan ragadt a szálasba. — Kasszandra tőlem annyiszor olvasva, és a phantasia játéka annyiszor űzve volt, a hányszor visszafordultak az őszi szünnapok deákoskodásom alatt. „Ha nagy, izmos volnék" —