Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

22 nap, hogy Vítkovics elutazott, jött a posonyi Schweiger, innen útját Kassára vévén. 0 ezt Veríernél teszi le, s hiszem, ettől te korán megkapod, előbb talán mint Vitkovicstól. A mit irni akartam, megirtam. Elj szerencsésen ! Pannonhegyén jun. 12-én 1824. Kazincy Ferencnek Guzmics Izidor idvezlését. Hosszú hallgatásod nekem különféle, hol szomorú, hol víg gondolatokra nyújt alkalmatosságot. Most remegek, ne talán bajod legyen; majd meg örülök, ha talán váratlanul lepnél meg. Majd ismét neheztelésed nyugtalanít. De ez utolsótól mért féljek! Tudva meg nem bántálak, s te tisztább lelkű s szivü vagy, hogysem magadat megbántva hidd ott, hol nem vagy. Vagy talán Szallusztod foglalt el? Ez meglehet. Vajha a kiszabtad időre elkészüljön. Előszavadat olvastattam többekkel; most Szedernél van Nagy Szombatban. Köztünk többen óhajtják Szallusztodat. írd meg, mikor, hol, mi áron kaphatni! — Az én Theokritom már egészen kész, csak a képre kell várakoznunk, mely Pesten készül. Mihelyest lehet, részedre rendelek példányt Vitkovics barátunknál. Ha időd s erőd engedi, tudasd velem észrevételeidet, hogy tanulván belölök, a roszat későbbi dolgozásaimban tudjam kerülni. Bizonyosan máskép fogott volna sok lenni, ha előszavadat idejében olvashattam volna; de úgy tetszik az, mit te ott igen szépen és jól és világosan mondasz, tőlem homályosan érezve volt. Legalább Theokritnak lelkét ak'arám adni. En Gyulayhoz egy ódát küldöttem az igen kedves ajándékért, a te képedért. Döbrentei barátunk több változtatást ajánlott benne ; néhány eránt indifferens valék, de kettőben a mit leginkább gáncsolt, vele nem egyezhettem : „Költő míg csak egy él" s „01ümposzot

u az elsőt latinizálásnak tartja, a másikát Olümposzt helyett rosznak. Leküldöttem Pestre, nem tudom Aurórában adják-e vagy a Gyűjteményben. Élj, édes barátom tisztelt házaddal együtt, s ha már nem jöhetsz, leveledet indítsd; akár hogyan, de veled gyakrabban kell találkoznom. Junius 30-án 1824. Guzmicsnak Kazinczyja szíves tiszteletét. Consiliárius, egykor Bihar vmegyei második vice-ispán Kazinczy Dénes testvér öcsém apr. 30-án meghala, s Váradon épített szép házát, mely negyvenezret megérhetne, nekem hagyá, de rám vetvén terhei fizetését, ha hagyományát által venni akarandom. E halál és azon történetek, melyeket ez maga után vont vala, engem úgy elfoglalának, hogy két holnap olta csak négy napot tölték itthon s bár ennek a hosszas távol léteinek haszna lehessen, de a melyet nem igen reménylek. Ősijével megosztozánk, s én annak most hatod részét megkapám, mert még ennyin maradtunk: én az idősb, és az iíjabbak: Gonsil. Dercsényiné,