Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1859

17 mittiturt, ezt Kolosvárt kevés fogja érteni, s ez kár. — De élj szerencsésen ! Nézd levelem borítékját belől, s nevess. — Ölellek forró szeretettel téged és Endrét. Mint hala meg az ö Drétája ? En ezt az urat nagyon tisztelém, Antonin fiamnak ő ada nevet, azaz én az ő nevéről és a Csákynéjéböl (Anto-Nina). Hallom, Dréta nagyon elváltozék, s ellene sok panasz támadt. De mely panasz, azt senki meg nem írta. Nincs semmi keservesebb mint jóból változni el, és mint többnyire, semmi miatt! Pannonhegyén marc. 15-én 1824. Kazinczy Ferencnek az igen tiszteltnek Guzmics Izidor forró háláját. A régen várt kedves vendég elérkezett; itt van mellettem a te másod, tisztelt, szeretett férfiú; benne téged minden percenetben láthatlak, vizsgálhatlak, szóllíthatlak: s mi több szemeiddel beszélgethetek, annyira beszéllők azok. Leveled után csakhamar érkezett Döbrenteié, mely nékem Kazinczy útját jelentette; ez és a megjelenés ideje közt szinte oly nyugtalan voltam, mintha magadat várnálak ; nyugtalanságom majdnem türhetlenséggé változott, midőn könyvtárosunk Győrből megtérvén hírül hozá nékem, hogy a harmincadón Gr. Gyulaytól valamim vagyon. Valóban türhetlenné lettem, midőn egy győri szerzetes társam másnap hozzánk jővén, az én várt kincsemről semmit sem tudott. Ugyan csak még az nap estén mart. 12-én megérkeztél, és én téged vacsora után több társaimnak jelenlétekben : Idvezlégy nékem Kazinczy mássá! felkiáltással fogadtalak. Döbrentei engem megcsalt, s levelében előre bocsánatot kért tőlem. A csalás valamint nemes, úgy nékem igen kedves volt. Nem a másolatot küldé nékem, hanem magát az eredetit; a Símó által tett másolást, mint jól találtat, maga tartá meg Döbrentei, abból a célból, hogy Símót Bécsben ajálhassa. A cél nemes, s én az eredetit bírom. Donát előtt mondám, Kazinczy Kazinczyja állott, Símó előtt csak Donáté. Most már így szóllítom a kedves képet, vagy is a kép szemeiből kilövellő lelket: Jer te sokat munkált csüggedtlen lélek ölembe! Hints, ha talán fognék csüggni, erimbe erőt. Képed érzékenyen fogadtatott, de oly plátói szeretettel még sem bírok, hogy magadat testestől, lelkestől látni, ölelni ne óhajtsalak. Döbrentei hozzám írt levelében is érinti aggódását, hogy fiataljaitok a neologiát nem megfontoló észszel fogják fel. De mit fog megfontolo észszel fel a tüzes ifjú ? Nem sokat kérdezi ö eszét; által hagyja magát ragadtatni. Es valóban az olyan fiatal költő a költésnek nem nagy magasságára fog emelkedhetni, ki enthusziaszmuszát a hideg ész zsámola elé állítja. Hideg lesz ennek mindene. Bátorítám őtet, hogy a fiatalság tévedéseitől ne tartson, sőt örüljön annak, hogy dolgozik. A kora éretlen szülöttek rövid életre vannak az anya természettől rendeltetve, majd érett, erős szülöttek fogják azokat követni. — En most viaskodom Szeder Fábiánnal, Révai derék tanítványával a proszodia felett. Viaskodásunk re-