Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

15 kötök öszszehalmozása; p. o. ez okért már ma sokra rá nem ismerünk, szabatosabban: ezért már ma sokra nem ismerünk; te rajtad kívül — te kívüled; hozzá lát a dologhoz, — dologhoz lát; egyik ember gyűlöli a másikat; egyik kéz a másikat mossa, — rövidebben: ember embert gyűlöl, kéz kezet mos; együtt tart velők, r. velők tart; miért szaporítanák a sok szót, térjünk már egyszer át a dologra, helyesebben: minek a sok szó, dologra. Már e néhány fölhozott példából is kitűnik, mennyire kerekded, szép, s nyomatékos lesz a különben is gyönyörű magyar beszéd, a kellő rövidség megtartása által. Némely szavakban oly bővítések, toldások fordulnak elé, melyek nem csupán fölösek, de egyenest az értetlenség szülötti; teszem: kerekded«, aztaí, ezteí, aztoíaí, ezt etet, osztan nék szin tég, valamintse^esen, folytatólagosan, pediglennég, megmilennég; a,rravalónéz\est, karmantyú, szarvája, májája, közébe}'ük, íölöalegesség s. t. b. ezeket, s ezekkez hasonló toldásokat — erősen hiszem — azok használtak először, kik, hogy az unalmas időt elöljék, órákig társalognak egymással érdektelen tárgyakról, s hogy annál tovább tartson a beszéd, ilyes toldásokkal rútították a nyelvet. Rövidség, sőt a magyar nyelv természete ellen vétenek azok is, kik a határozatlan névmutatóul szolgáló egy szócskát, kell, vagy nem kell, oda rakják a nevek elé, p. o. egy fiút egészen máskép kell növelni, mint egy leányt; mert egy fiúnak nem az a hivatása van a közéletben, mi egy leánynak; magyarország bíboros Aldornagya (Prímás) egy tartományi zsinatot tartott Esztergomban; a községtanácsa egy fölhivást intézett a lakossághoz; ezekben és ezekhez hasonló mondatokban, — milyeneket nem csak múlékony tartamú hirdetményekben, s falragaszokban, hanem még fennmaradásra szánt folyó iratokban is nem ritkán, sőt néha egész a boszonkodásig találunk, — az egy mindenütt hibásan áll, s németes alakot ad a beszédnek, megsértvén ez által a minden nyelvben megőrizendő eredetiséget s rövidséget. A magyar nyelv természetét csak mesziről vizsgálónak is észre kell vennie, hogy nyelvünkön több egymásra vonatkozó eszmét egyetlen szóval fejezhetni ki, holott más nyelven több külön szóval lehet ugyanazt kifejezni; a mi nyelvünk szabatos rövidségéről a legnagyobb mértékben tanúskodik p. o. Atyám — páter meus — mein Vater; látlak — videote, — ich sehe dich; learattatom gabnám — segetes meas curo demetendas; vasra verettethetnélek — ego te possem curare compedibus vinciri, a ki erről jobban meg akar győződni, utaljuk akár milyen falragaszra, mely két nyelven hirdet valamit, s látni fogja, hogy a magyar hirdetmény mindig kevesebb helyet foglal el; vagy tekintse meg a kormány lapot, mely egyik oldalon német, — másik oldalon magyar nyelven van szerkesztve, — s meglepi nyelvünknek kellemes rövidsége, mely ámbár