Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1858

t 10 telenségök, vagy pedig merész költői föllengésök által válnak ilyenekké, mint e mondat: „a ki hálát remélve teszen jót, ismeretlenségét bizonyítja meg a világgal," — értelem kétességét azonnal elveszti, — ha azt mondom: „világgali ismeretlenségét bizonyítja meg;" ama rosz kalapos ember . . . * kétes, mert nem tudom, váljon rosz a kalapot jelzi-e, vagy az embert ? megszűnik az lenni ily szói viszonyítással: „ama rosz kalapú ember"; szinte igy: „ama szép kötésű könyvet nekem kell Imrének átadni", határozott értelmet nyer, ha a határtalant személyragozom ily formán, „nekem kell Imrének átadnom", v. „nekem kell Imrének átadnia". Ide sorozhatók azon érthetetlenségek is, melyek merész költői íöllengés szüleményei, s annyira föllengök, hogy itt alant az ember alig tudja megérteni, mint: „A csendes éj bús asszonya csillagos lejével intett, s a csecsemő korát felül nem élt királyi nappal anyja szelid kebelébe sülyedt": vagy: „A nemzetélettel lapdázó vakdüh elkövült önzése méreg kigyókint önmagába csip halált." „Gyakran a nagyszerű egyetemérdekek szükpártirányokra tördeltetnek, s csökönös mozdulatlanságokra korbácsoltatnak;" „A kiüthetendett tűz eszméje valóvá köviilt ábrándjaiban"; „Sok rosznak gyökere a történet vasgerinceiből él fel." „Oh ha tudná, mi édes kép habzott át lelkem csendes taván kegyed manna ajkairól dalsóhajokban kitört szerafhangok harmóniájának megcsendülésére." s. t. b. Az ige idők helyes alkalmazása is mennyire foly be a mondatok világos értelmére, Fogarasi: „Müveit magyarnyelvtanában," s legújabban: „A magyar ige időkrőli akadémiai felolvasásában igen jelesen megmutatta. Lásd Magyar akad. értés. 1858. VII-ik sz. 347. s. köv. 11. Végre hogy még az eszmék helyes egymásutániságát se mellőzzük el, amennyiben a határozottság azt is megkívánja, vigyázzunk, hogy az eszmék rendes menetét tartsuk meg írásban is, s ne előzzünk meg semmit iratunkban, hanem tisztán a logikai rendet tartsuk szem előtt; igy miután az alanyt előbb gondolom mint az állítmányt, írásban is álljon előbb, aztán a mi tér vagy időben előbb történik, írásban is előbb kell tenni, p. o. nem feledem el, amiket hallottam; vagy beteljesítendem, a miket ígértem, s. t. b. helyesebben állanak igy : amiket hallottam, nem feledem el, vagy: amiket fogadtam, beteljesítendem, mert előbb kell fogadnom valamit, hogy legyen mit beteljesítenem; ugyan ezen oknál fogva, az oh megelőzvén természetben is az okozatot, előzze azt meg írásban is p. o. minden tenyészet gyilkosa a fagy,— megfordított beszéd e helyett: a fagy minden tenyészet gyilkosa. — Ide tartoznak még oly mondatok is, melyek az erőtetést már homlokukon hordozzák, p. o. „nem kell a fáklya már; halványan — a lánynak arca-ként, kit veszt szerelmi vágy — im fenn a hold" Lásd erről bővebben a Tud. Gyűjt. 1831-iki 11. köt. Ha nyelvünk bőségét tekintjük, s ha azokat, miket itt a világosság-