Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

7 nek is fordulhatnak elé; azonban azt is csak hamar sejthetjük, hogy csupán ezekből az állatfajok elhelyezkedési viszonyát, nagyobb vagy kisebb terjvonalát kielégítőleg alig lehet minden tekintetben kiderítnünk: mivel oly fajok sem hiányzanak, melyeknek útjába akadály nem gördül, de azért elterjedési határukat át nem lépik. — Az állatszétterjedést gátló körülmények külmüviek vagy élettaniak. A külmüviek közt a tengerek, és a hegyláncolatok bírnak jelentékeny nyomatékkal. A szárazföldi állatok előtt nagyobb tengerek valóban átléphetlen határt vonnak; mivel a kutatások bizonyítják, hogy egyenlő körülmények mellett ez vagy amaz állatnép közt annál nagyobb és bensőbb a vegyület, mennél közelebb esnek egymáshoz a tájak, melyeken azok honosak, vagy közbenfekvő országok által mennél nagyobb összeköttetésbe hozatnak egymással. így például az atlanti világtenger akadályozza, hogy Amerika forró égövi részeiből a bensziilött állatfajok Europa- Asia- vagy Afrikába átszármazhassanak, azért van a forróövi újvilágnak az óvilágétól egészen elütő állatnépe, s azért egyez meg az éjszaki sark legmagasabb szélességi fokain ezé amazéval: mivel külön világrészek országai itt egymáshoz már igen közel esnek; ugyanis Asiát éjszakon csak a Beringszoros választja Amerikától, Éjszakeuropához pedig Grönland és Izland által közeledik, s igy az állattani kölcsönös csere könnyen létesülhete, s valóban akadunk is e két világrészben közösen elszéledt fajokra, milyenek például a jeges-medve, iram-gím, hód, hölgy-menyét, vándor-sólyom, fehérfejű sas s a t. A magas hegyláncolatok szinte természetes határt vetnek az állatfajok szétágozásának, mi által a mellék-vidékek állatnépe összevegyülését föltartoztatják. Amerikában a Cordillerák mindkét hegylejtöjén egymástól igen különböző állatfajok tenyésznek. Innen magyarázható azon körülmény,is, hogy Brasilia rovarai nagyon elütök ama fajoktól, melyek Peru- és Ujgranadában honosak. A tengerek parti lakóival sem áll különben a dolog. Ezek földirati terje is földünk alaki viszonyainak van alá vetve, melyek az elszéledést semmi módon sem mozdítják elé. Ilyenek a tengerbe nyúló földnyelvek s szorosok; a sarktengerek roppant kiterjedése s a t. Például a földközi tenger állatjai nagy részben mutatkoznak az atlanti tenger európai partjainál, de az indiai tengerekbe át nem származhatának; mivel ezektől a földközi tengert a suezi földszoros választja; az éjszaki és déli csöndes tengert sem lépheték át, hogy az újvilág déli martjain szétterjedhettek volna. Az élettani körülményeknek sem juta a kíilönfajok megtelepítésére s korlátok közé szorítására kisebb szerep. E körülmények közt kétség kivül az állattani tájak egyenlőtlen hömérséke legfontosabb, mely közvetlenül vagy közvetve szerepel. Vannak fajok, melyek a hideg- vagy forróöv viszontagságait egyenlőn kiállják, példa az ember, vagy az eb; ellenben vannak, melyek a természet ilynemű kedvezményeit kevesbé örökölvén, csak mérsékelt égalj alatt tenyészhetnek, vagy élhetnek; például a forróövi majmok a mi hideg és nedves légviszonyainknak kitéve, jobbadán elsorvadnak, mig az iram-gím Lapphon kemény telét könnyen eltűri, de a mérsékelt-öv melege életét fölöttébb rövidíti. E példákból megfejthető az alaptétel: hogy a sarkoktól az egyenlítő felé s viszont az állatfajok nem terjeszkednek. A légmérsék befolyása állatgazdászati tekintetben azt is tisztá-