Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

21 fuvolyaszerü méla danája, kisebb éneklő fajok bübájas csevegése, a hófehér toroktaraj — araponga — chasinarhynchus — üvegharangkinti kongása: a galambok zokogó bugása, a hokkó — crax. L. — mormogása, a bömböly (bikamadár) — toropisju — bömbölése csudás hangversenynyé olvadnak össze. Ragadozókat számas keselyfajok képviselik, élőkön a kondor csórtaraj — sarcorhamphus — áll, mely Andesz legmagasb szikláin fészkel. Altaljában az itt gyülekező tollasvilág gyupontjaul Braziliát kell tekintenünk, mely noha csak y

5 részben van átkutatva, maga 500 külön madárfajt számít. Szökelöket a sárga szirtély — rupicola aurantia — Cayenne, Guiana, és Szurinám sziklái között a folyók mentében képviseli. Jegérek családját a delicek — trochilus — jellemzik, e kis madárszúnyagok mint rubin, topáz és szmaragd ékkövek ragyognak a virágok pártáin, a nyilt virágdus téreket kedvelik, s parányiságuk dacára sokszor keverednek harcba egymással, a gyurgyeleg — prionitis — a j egércsalád gyönyörű ivadéka e táján. Kuszókat Brazilia erdeiben a csöreg — rhamphastos — személyesiti, az arakari — pteroglossus — és más fajok Szurinám és Cayenneben élnek; a ragyogár — galbula — Brazilia, Szurinám és Guiana aranyzökl erdei lakosa, a hosszú farkú kajdácsok a pálmaerdők között űzik különc játékukat, a pávarokon kuruku — trogon pavonicus — Brazilia és Mexiko erdeit ékesíti. Futók rendjéből az amerikai szaladár — rhea americana — Guiana, Brazilia és Paraguay rónáit lakja. Gázlókat a szarvas hógor — palamedea cornuta — Brazilia, Szurinám, Cayenne és Guiana erdeiben, és vizek körött, az amerikai orrondi — mycteria americana — pedig folyók és tavak mellett személyesítik. Délamerika jellemző hüllői, tajkosokat kivéve, igen számosak; Brazilia, Szurinám, Guiana, Terra-Firma, és Paraguay 80 több kigyófajt, de csak 5 mérgeset tenyészt, varangy- és békatajt, különösen lombászokat mintegy 30-at, 45 gyík- és 2 gyilfajt, u. m. a lőcsös öldököt alligator sclerops — Braziliában, és a csukaorru öldököt — alligator lucius —, a déli részeken, a többi gyikfajokat jellemzi a teju — podinema. Wagl. — 4 — 6' hosszú, a köz: intő — ameiva vulgaris — és ránött foguak közöl — pleurodontia — a giimős legyián — iguana tuberculata. Laur. — mindhárom Braziliában. Jellemzőbb kigyók az óriás zuzár— boa constrictor —Braziliában 30' hosszú, a vizi zuzár — anakonda — boa aquatica — ugyanott 20 — 40' hosszú, mérges kígyókat egyéb veszélyes fajokon kivül képviselnek, a rutas kigyó — lachesis. Daud. — Délamerikában 7' liosszu, mérgét a hasonszenvi gyógytan az emberiség hasznára tudja fordítani, a háromszögfej — trigonocephalus. Wagl. — Braziliában 5 — 6' hosszú. Békaképüek a mexikói sziredon — axolotl — a czippete — pipa — és a pikkelybéka — lepidosiren —, mely Amazon folyam posványait kedveli. Folyami halak közt díszlenek: a harcsák — silurida — vértelyek — loricarida — szurák — characina —. Pókíéliek között kószapókok — mygalida — és bökölyök., s a t. szerepelnek, melyek az afrikaiaknak nagyságra és ártalomra nézve épen nem engednek. A rovarokat szinpompa, szám- és meglepő alakokbani gazdag változatosság és nagyszerűség tünteti föl, figyelmet érdemel a lámpa bogár — fulgora laternaria — az ormányosok számtalan faja, közöttök a csillor zsuzsok — curculio imperialis — az óriás cserebüly — scarabaeus hercules — az óriás pompabogár — buprestis gigás — mindannyian Délamerika heves földövének jellegképei, azonban a déli csúcsfelé ezen életvidor állatvi-