Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

22 lág mindinkább hanyatlik, s a Tűzföld és Magellán szorosánál sarktáji állat­néppé törpül, mely valamint szárazföldi állatokban szegénynyé: ép úgy hoj­szákban — procellaria — és röptelenekben — aptenodytes — dúsgazdag­gá alakúi át. Australia környékével együtt a többi szárazföldtől egészen el van szigetelve, tulajdonképeni állatnépe Ujguineától éjszaknyugatra eső szige­teken kezdődik, van 8 kézszárnyas- 2 ragadozó- 11 őrlő- 70 erszé­nyes* 3 együrü — monotremata — és 2 cetfaja, tehát emlőseit 3/4 rész­ben erszényesfajok alkatják. Minding az Asiához tartozó szigeteket ide nem számítva 14 nemet és 87 fajt számlál, a sajátlagosnemek számát 11 a fajókét 54 teszi. Kézszárnyosait gyümölcsevö szárnyancok — pteropus — és röpragok — cephalotes. Geoff. —jellemzik. Az erszényesek rend­jéből figyelemre méltók: a zsebőkök — balantia — Amboina, Banda és Celebes szigeteken, hol fűszeres gyümölcscsel élődnek, de fogságban a nyers­húst is megeszik, az ugrány — halmaturus — Ujholland legnagyobb állatja, az iszák — phascogale. Temm. — a farkabojt — dasyurus. Geoffr. — különösen a hosszúfarku farkabojt — dasyurus macrourus. Schreb — az erszegér — phascolomys. Geoffr. — mindhárom Ujholland medveszerü erszényese, a medve farkbojt — dasyurus ursinus — Van Diemens földjén a juhok veszélyes ellenye, a macskafaj egészen hiányzani látszik, a dingó eb — canis dingo — bevándarolt- vagy sajátja-e Australiának? bizonytalan. Együrüeket — monotremata — hova a gömböly — tachyglossus. El. — és a csörönd — ornithorhynchus — tartoznak, egyedül,, e földrész táplál. Austrálíát mézszivó madarak jellemzik, mivel mig Asia, Afrika és Amerika legkisebb madárfajai utalvák csak a virágok édelyeire, itt rigónagyságuak többen, sőt Ujholland éneklő madarainak harmad része táplálkozik ily módon, de még némely kajdácsfajoknak — trichoglossus — ecsetidomu nyelve is inkább szívásra, mint falásra látszik a termé­szettől alkatva lenni, az édenceknek is több faja van e ritka saját­sággal felruházva; azonban más sajátszerű jellegmadarai sem hiány­zanak, ilyenek: a szemcsés fácán — árgus giganteus Temm. — a lantár — maenura superba — némely bagolyképü kajdácsok — podar­gus — az ujhollandi szalagász — casuarius Novae, Hollandiae. Lath. — és a lebincs — apteryx australis. Schaw. — Újzéland erdeiben. *) Hüllők itt szinte honolnak, de kisebb szigetek a kígyókat nélkülözik, a nagyobbakban pedig tulzólag képviselvék. Rovarok sem hiányzanak. Tengeri állatnépek. A tengeri állatnépek víztájankinti kijelelése, amint már fölebb érintve vala, sokszoros néhézségekkel jár, azért csak azon partvidéki állattöm­böket tüntetjük elé, melyek biztos kutatások által tisztázvák. Valamint a szárazföldi két sarktáj állatvilága közt húzott párvo­nal hason- vagy rokonfajokat mutata fel eredményül: ugy az éjszaki és *) Altaljában Európa madarain barna színárnyalat, Afrikáén zöld, Amerikáén piros, In­dia- és Austráliaén pedig meglepő tarkaság diszelg.

Next

/
Thumbnails
Contents