Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

13 tarthat még ion, másutt már kiirtatott; a vad- és pirenei kecske — eapra ibex, et pyrenaica — Europa magasabb havasain, különösen Montblanc és Monte-Rosa láncain, Vallis és Piemont közötti bérceken, és a Pireneken szinte csak kormányi védelem mellett tartózkodnak; a jávor gím — cervus alces — a közönséges gím — cervus elaphus — az öz — cervus capreolus — rengeteg erdőkben tanyáznak; a kőszáli zerge — antilope rupicapra — Svájc, Tirol és Szavója bércein, a Pireneken és Appenninokon, Szepesben a középponti Kárpátokon, Marmarosban a borsai Petrozán, Erdélyben a fogarasi és hátszegvidéki havasokon nem ritka. A medve — ursus arctos — a farkas — canis lupus — a róka — canis vulpes — a borz — meles taxus — a vörhenyes hiúz — íelis lynx — a menyétek — mustellida — a vad macska — felis catus — a vidra — lutra — a vidramenyét — mustela lutreola — az oroszhoni cicus — myogale moschata — az evet — sciurus — az éti pele — myoxus glis — a hörcsög — mus cricetus — csaknem mind erdölakók. Europa madarainak összes számát Swainson fajokban 388 teszi, honnét következtetnünk szabad, hogy ezek is elég tekintélyesen vannak az itt eltörülő állatnépben képviselve; jellemzőbbek: az orvaly — gypaetos — sasok — aquila — kányák — milvus — sólymok — falco — névszerint a héja — astur — ölyv — buteo — örvöly — circus — a pikka — pernis — a nagy suholy — strix bubo — a bájdalu zenér— motacilla luscinia, et philomela — Lengyel és Magyarországban — a vad galamb — columba oenas — a fajdok — tetrao — a túzok — otis — a szürke lúd — anser cinereus. — Hüllők — reptilia — és békaképüek — batrachia mintegy 160 külön fajban fordulnak elé, az utóbbiak közül békák — ranae — és varangyok — bufones — az éjszaki félgömb 50—60 szélességi fokai között már föllelhetők, de köziilök Európára csak néhény faj esik; a gyepi béka — rana temporaria — egész a sarkkörig fölhatol, a kecske vagy éti béka — rana escuculenta — Lapphonban már otthonos, különben mindkettő egész Európát birja; a tisza béka — rana tisza — a Tiszában s az ezzel összeköttetésben levő folyóink ban lakik, a tüzölök — salamandra — szárazon, a gőték — triton — vizekben s néha az Alpokon és Pireneken 7000' magason találtatnak, halgöték — proteus — névszerint az ángolna gőte — hypochthon anguinus — földalatti vizekben szinte vegyülnek ezen állatnépbe. Tajkosok — testudinata —: a kockás teknyőc — testudo graeca — a középtenger partjain, az édesvizi teknyöc—emys europaea — Porosz-Lengyel-s Magyarországban, mindkettő Európa sajátja. Gyikok — sauria — a zöld és fürge gyík — lacerta viridis et agilis — a fali lapujj — platydactylus murorum — a pannóniai mereszke — ablepharus pannonicus — az utóbbi csak Magyarhonban. Kígyók ophidia — az uszó sikló — coluber natrix — a koczkás s. — c. tesselatus — a sima s. — c. laevis — sárgás s. — c. flavescens — a kaspi s. — c. caspicus — honunkban Inind eléfordulnak, az utolsó kizárólag sajátunk. Mérges viperák hona Olaszország, Szicília és Malta, hol sok faj tartózkodik, hidegebb tájakon a közönséges pajzsóc — pelias berus — egész Svédhonig terjed, a varancsor — vipera amodytes — a bánságban Mehádia környékén honos. Folyami halak. u. m. pontyok — cyprinida — szemlingek — salmonida — csukák — esocida — kitűnő számmal tenyésznek. A rovarok minden rendje képviselve van, s családjaik számosak. Héjancokra nézve — crustacea — jellemző a folyami rák — astacus fluviatilis; — a soklábuak családját különösen a lienge — geophilus — képviseli. Pankányok —