Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

14 arachnidae — osztályából a szövők — sedentariae — családját a vizi kecer — argyronete aquatica — teszi feltűnővé. Puhányok között — mollusca — édesvízi kagylók — najades — számas hanyász — lymnaeus — és más tüdős fajokkal — pulmonata — szerepelnek. Gyürönyöket —annulata — a földi giliszta — lumbricus terestris — és a gyógynadály — hirudo medicinalis — jellemzi. Asiában eléforduló emlösnemek számát a természettudósok 110 teszik. 47 Éjszak- 63 Délásiára esik, fajokban Éjszakásia 162 Délásia 285 bír. Minding szerint Asiában csak 12 sajátlagos emlősnem és 250 faj tenyész. Asia mérsékeltövi állatnépe déli Szibéria és az altai hegyláncolat között terjed el, s az épen most rajzolt európaival azonos, csak hogy itt az előbbi fajokhoz csatlakoznák még: a fekete róka— canis lycoon — a hermelin, a coboly — mustela zibelina — Szibéria hegyein, rengetegei- és sivagataiban; a tatár pézsmány — moschus moschiferus — az előbbinek déli szomszédja, a csikós evet — sciurus striatus — az éjszaki erdőket lakja. Mindkét állatnépben közösen pusztít a farkas, mely a mérsékelt földövet az erdővonaltól az éjszaki szélesség 40 fokáig tartja hatalmában. A földközi táj a középtenger partjain Europa, Asia és Afrika között terül el, melynek éjszakon az Alpok, délen az Atláshegy gerincei vetnek határt, állatnépe az előbbiektől lényegesen látszik különbözni; nevezetes jellegállatjai az oroszlán — felis leo — mely hajdan az európai részen is úrkodék, de onnét kiirtatván, most az afrikai félre van szorítva, a kaplan — és karakaimacska — felis tigris et caracal — délen és nyugaton kóborolnak, a janot petymeg — viverra genetta — mindkét partvidéken honos, a sakál eb — canis aureus — Asia melegebb vidékein mindenütt él, honnan Afrikába sőt Európába is Görög- és Dalmátországig átszármazék, a tarajos sül — hystrix eristata — valódi hona Barbaria, innét egész Afrikában, Kisásiában, Spanyol- és Olaszországban elterjedt, a keleti juh — ovis musimon — Cyprus szigetét és Perzsiát lakja, Sierra Nevada vadkecskéje — capra Schimperi — Asia kopár bércein ezen állatnépben az Alpok és Himalaya azonos lakóit képviseli, egyes vidékeken a közönséges farkagom — inuus sylvanus — is tartózkodik; A madarak osztályára nézve a lángály — phoenicopterus ruber — és a gyurgyalak — merops apiaster -— jellemzők, a keselyük száma a sólymokéhoz aránylag növekszik. Hüllők, névszerint a tekencek — testudo — és békák igen számosak, kigyó- és gyikfajok gazdagon képviselvék, s az uttóbiak között a szinbü — chamaeleon — és gekkócsaládok itt már mutatkoznak, kószapókok — mygalida — családja itt lép a világ színpadjára, s a vakoló szönyegész — cteniza caementaría — által képviseltetik, nagyobb és ártalmasb pókok sem hiányzanak, milyen például a taranti likacs — lycosa tarantula. — Itt kezdődik a bökölök — scorpionida — szerepe is, melyet az egyenlítő felé fokozatosan nagyobb és veszélyesb fajok játszanak el. Rovarok közöl a különtaguak — heteromera — a nagy kabócák — cicada — a különc idomú táltorok — mantis — a nyugatra és délre huzodó sáskaseregek ezen állatnép sajátos tüneményei. Dögevöket emlősök között a hiénák, rovarok között a nagyobb fajú dögészek és temető dögészek — necrophorus — képezik. A földközi táj kiterjed még nyugatra Középásia fönsikjain és sivatagain, melyek sok tekintetben ismeretlenek s bővebb íürkészet nyomán külön állattani tájakra oszthatók, állatnépök Chinán, Japánon, Tibeten,