Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1857

12 havasok fönsikjain 6 lábnyira, a lemming morga — lemmus norvegicus — Svédhon és Norvégia legéjszakiabb vidékein magokat télen földbe ássák, a gyökerész egér — mus oeconomus — Szibéria- és Kamcsatkában, a váltazó nyúl — lepus variabilis — éjszakon mindenütt, különösen Grönlandban honosak. A kéredzők — ruminantia — rendjéből csak az iram gím — cervus tarandus — él az ó- és újvilág éjszaki részein, mely noha a hó alól kivájt nyomorú zuzmóval tengeti életét, mégis télen délnek az erdöhatárig visszavonulni kénytelen, Izlandba, hol most falkánkint vadon tenyész, Spitzbergából szelíden származott át. A madarak osztálya gyengén képviselt; Europa legéjszakiabb országa Spitzberga mintegy 35 fajt, de csak egy növényevöt, Grönland már 4 táplál; a légi madarakata kerecsensólyom — falco cändicans — mint nappali, a havas csuvik — surnia nyctea — mint éji ragadozó, és a havasi sármány — emberiza nivalis — más kisebb éneklő fajokkal képviselik. Tyúkok rendjéből a hófajd —tetrao lagopus — Europa éjszaki kopár szikláit népesíti; vizi madarak itt végtelen tömegekben seregeinek: u. m. az alkák — alcida — a sirályok — larus — a bukjó — uria — a ganályok — lestris — a hojszák — procellaria — a dunnák — somateria — a kormárok — carbo — a bukdárok — colymbida — melyek közöl sokan itt telelnek is, például a kis fehérleblü sirály — larus leucopterus — Izlandban és Ejszaknorvegiában, a lágy dunna— somateria mollissima— GrönlandIzland- és Spitzbergában, fészkét az apróbb szigetek halmain kövek és törpe bokrok között galabítja, sőt ha nem háborgatják a kunyhókba is behelyezi; a nagy alka — alca impennis — az örvös bukjó — uria hringvia — az éjszaki lunda — mormon fratercula — s a t. az izlandi és farői madárhalmakon számíthatlan tömegekben költenek. A hüllők — amphibia — egész osztálya hibázik. Rovarok közöl csak oly fajok tenyésznek, melyek mint a tipoly — culicida — és kérész — ephemerida — tünékeny élettel bimak; az egyenes — orthoptera — és félrepük — hemiptera — rendje, a bogarak és olyas fajok, melyek édes vizekben élnek, általjában hiányzanak. A mérsékelt földöv, mely az erdőhatártól befelé a fordítókörön valamennyire tiil húzódik, s melyet a tél és nyár közti éles ellentét jellemez, az óvilágban több állatnép középpontjául szolgál. Középeuropáét *) alkatják éjszaknak: a falók, éjszaki hiúz, hölgymenyét — mustela erminea — iram gím, vándor sólyom — falco peregrinus — a néma- és énekes hattyú — cgynus olor, et musicus — a keresztcsör — loxia — selyemfarku locska — bombycilla — kékbegyü zenér — sylvia svecica. — Hüllők hiányzanak. Édesvízi halak közt a pisztrángok — salmonida — legnépesebbek, s mennél hidegebb vizekben élnek, annál sötétebb szinárnyalattal birnak. Bogarak között a ragadozó futoncok — carabida — túlnyomó számúak, melyekhez némely egyenes- és félrepüfajok s magános méhek sorakoznak. Nyáran szunyograjok özöne lepi e tájat, mely az embereknek több nyomort okoz, mint magán a forró földövön ily fajok okozhatnak. Délen lombos erdők között tenyésznek: a bölény — bos uras — melyet Porosz- Lengyelország- és Litvániában csak kormányi védelem *) Okén Európára 40 emlösnemet s 131 fajt számit, az utóbbiak közül 33 sajátlagos, 98 pedig más világrészekkel, leginkább Ejszakasiával és Éjszakamerikával közös, de Európának kizárólag saját emlösneme egy sincs.