Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1856

17 így záródott el az ajak, mely oly lelkes védője volt az egély s az egyház érdekeinek, így hült el a kebel, mely végpercéig igazi honfiúi hűséggel öleié és szereté hazáját, s munkás, áldozó kegyelettel csüggött nemzete fölvirágzásán; így akadt el tudományos buvárlatai közepett a nagy, mélyen látó léleknek munkássága, melytől a hon, a vallás, az emberiség megbecsülhetlen szellemkamatokat vett,—így halt el a példás ember s a pap, s mi könytelt szemekkel kérdezhetjük: fog e valaki az elköltözöttnek és mikor nyomába lépni ? lesz e szív, mely a hazafiuságot vallásossággal párosítva mindkettőnek hü szerelmében, s mind kettőnek oltárán mint önzetlen áldozat hamvadand el? találkozandnak e felvillantott eszméinek pártfogói s buzgó apostolai, kik a mit ő építeni kezdett azt folytassák és bevégezzék ? . . . Minél több Guzmicsokat e hazának! Az „egyházi tár" mely vele megszűnt, gyászos körénynyel hirdeté e fénycsillagnak honunk egérőli letűntét. Tetemei az apátsági sírboltban nyugszanak. Termetét illetőleg Guzmics közép alkatú, piros arcú, átható beszedü, eleven de még is szelid szemű volt. Arcképe az általa szerkesztett „Egyházitárban," s az 1842-ki m. t. társaság évkönyvében kevesbé szerencsésen van találva. A megszólalásig hü arcképe jeles Barabásunk által festve Beély Fidél, Sz. benedekrendi áldozár 's akad. tag birtokában van. / Sebők Árkád, 2