Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

8 nitni, főerejével^ pedig Morvába nyomulni s igy a porosz királylyal egyesülni, ő azonban Austriát egyszerre maga sorsára hagyván, Csehországba ronta, azon ürügy alatt, hogy seregeit a francziák- és szászokhoz kapcsolván, fejét a tartomány koronájával ékítse. Egész Szilézia meghajolt már a porosz király fegyverei előtt, Austria és Lausitz nagyobbrészét a bajorok, francziák és szászok hatalmuk alá veték. Maria Therezia itt is legügyesebb tapintatát hozza napfényre, midőn Fridrikkel fegyvernyugvást kötvén, tekintélyes seregét a fenyegetett Prága főváros segélyére küldi. E czélból a lothringeni herczeg 60 ezernyi sereg élén sebes léptekkel Prágának vált, de alig volt 3 órányi távolra Prágától, midőn a legnagyobb meglepetéssel hallja, miszerint az ellenség még az előbbi éjnek közepette a fővárost rohammal bevette, s a bennlevő 3 ezernyi őrhadat lefegyverezvén, hadi fogolylyá tette. Ez alkalommal leginkább a szász gróf tüntette ki magát, kiben a bajor választó teljes bizalmát helyzé; a franczia csapatok tisztei közt pedig Chevert. Még ugyanaz nap tartá a választó ünnepélyes bemenetét Prágába; dec. 7-kén 1741-ben magát Csehország királyává mégis koronáztatta. Még egyet akart elnyerni a bajor választó t. i. a császári koronát, mely egyszersmind negélyének fénytetőzése lenne. Prágából tehát Frankfurtba vonul, a választók többsége császárul választja, fivére pedig a kölni választó az 1742-iki februárban VII. Káról név alatt német császárrá mégis koronázza. Azonban az isteni gondviselésnek úgy tettszet, hogy Ivárol Albert szerencsecsillaga épen ez időtájban borult el a felleges láthatáron. Ugyanazon napon, (febr. 12-én 1742) Mana Therezia menyekezőnapján, melyen ő rendkiviili ünnepélylyel a német császári koronával feldiszítetett, tartá Khevenhüller austriai vezér bemenetét Münchenbe, a szokott hódolatot Maria Therezia szépen el is fogadta. A hű tirolok büszke bérczeik közül kirontva, az austriai seregeknek, nem kis segélyt nyújtanak; rövid idő alatt egész Bajorország elfoglaltatik. Az új császár tulajdon tartományából kizárva, Frankfurtban csak szűken láthatja el udvarát. Noha egy új franczia segédhad, melyet Harcourt herczeg vezényle, Bajorországot rövid időre ismét fölszabaditá, s VII. Káról Münchenbe vissza térhete, mégis daczára ennek, minden reménye, melyet szövetségesei diadalmas fegyvereiben lielyze, meghiusult. Ezentúl a hadi szerencse az austriaiakra kezde mosolygni. Ugyanis alig köttetett meg Poroszország és Austria közt az óhajtott béke, már is a franczia-bajor sereg, mely mégcsak kevéssel