Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1855

7 rendeihez, karján tartva a kisded hathónapos József főlierczeget. Az ifjú, lelkes Maria Therezia nyugodt arczczal, melyet az aggály és gyászöltözet elragadólag kecsessé tőn, sajátságos ezüsthangján, következő tartalomdús latin beszédet monda: „Ügyeink szomorú helyzete kényszeríte bennünket, hogy a hű és nemes rendeket Magyarországban a fejünk felett nagyon is összetorlódott veszélyekre figyelmeztessük, annális inkább, mivel általuk kedves Magyarországunk is kiváltképen fenyegettetik. Veszély fenvegeti ezen ország koronáját, veszély fenyegeti saját személyünket és kedves gyermekeinket. Elárulva szövetségeseim által, bizalmam egyedül a magyaroknak annyi évek sorain tapasztalt hűsége- és hősiségében helyezem. Ezen legkiáltóbb veszélyben inteni az ország rendeit, miszerint haladék nélkül azon eszközökről tanakodjanak, melyek tulajdon személyem, gyermekeim és koronám biztosítására a legczélszerűbbek, s remélem, hogy ezen senmii késeimet nem tűrő körülmények- s veszélyekben tanácsukat és minden kitelhető segedelmöket tőlünk meg nem vonják". A megindult császárné szemeiből, midőn gyermekeiről teve említést, igazgyöngyhöz hasonló könyek peregtek, s a szenvedő szépség varázsa arczulatán a legmagasb fokra emelkedett. Erre minden magyar keblét a lelkesedés lobogó lángja futotta által, s a viharzó indulat százak ajkain egy hangon e szózatban tört ki: „Vitám et sanquinem pro domina et regina, pro Corona et patria nostra". Eletünket és vérünket felséges asszonyunkért, koronánkért és hazánkért! Az országgyűlés ezen hatályos határzata azonnal egész Magyarhon közös ügyévé változott által, a lelkesedés, melyet főleg a fejedelemnő személyes jelenléte emelt oly magas fokra, az egész országban viszhangra talált. Duna, Tisza, Dráva, Száva partjánál számtalan harczos sereglett a birodalmi zászló körül öszve. Ezen harczosok egészen új tünemények valának a bámuló Europa szemeiben, minthogy különcz ruházatuk, fegyvereik, vivmóduk, s harczias tekintetök Franczia- és Németország harczedzette csapataiban is nem kis félelmet támasztának. Igy állván a dolog Maria Thereziának soha fogyni nem tudó bátorsága, a magyarok hűsége, a bajor választó hiúsága, a szövetségesek fonák tervei, a dynastia örökségének fentartása-, és egy darabbani megmaradására elhatározó befolyással voltak. Ugyanis a választónak, ha hadászati tehetséggel bir, s czélt téveszteni nem akar, először is a még teljesen készületlen Bécs birtokát kellendett magának biztosítni, Pozsonyt, Magyarhont egy röpke hadtesttel nyugtala-