Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1854

5 rai hatással úgy, hogy csak akarnom kell, s kezem kész a szolgálatra és ír, s viszont csak egy szót kell leírva látnom, s lelkemben a gondolatok egész serege fűzi magát Sziklán ül a századok sphinxe s a jövő menőket e talányok oldására híja fel; s a napkeltekor négy-, délben két- , estve három lábu lénynek rejtvénye mindeddig fejtetlen, s a Sphinx koránt sincs még a tengerbe ugratva .... Emberi lényegünk e fejtetlen talányaihoz még egyéb nehezítő körülmények is járulnak. Most oly parányi a belvilági tünemény, hogy az a lélekbúvár megfeszített figyelmét is kikerüli; vagy oly hamar elvonuló, hogy megvigyázni alig lehet. Majd a mindennapi szokás, az érzékekre történt hatás élénksége, a léleknek sokszor a szokottnál hevesebb és ingerültebb állapota — mind ezek akadályoznak bennünket a bensőnkben felmerülő jelenetek pontos megvigyázása-, s azoknak pártatlan megítélésében; mihez az is járul, miszerint ilyféle tanulmányozásnál a megvigyázó alany egyszersmind a megvigyázandó tárgy is ; a biró tehát itt önügyében itél, már pedig az ily itélethozásnál az önszeretetnek mily befolyása van, s ennélfogva mily öncsalódások s szemfényvesztéseknek van az ember kitéve, kiki tudja. A belvilág tüneményeinek törvényeit megállapítani s rendszerezni szinte nehéz ; mert ugyanazon ok a lélek különböző állapota s hangulata szerint, melyben ő a különféle mértékkel osztott tehetségek, kor, nem, éghajlat, vallás nemzetiség, életnem, műveltségi fokozat, s egyéb esetleges okok és körülmények befolyása alatt mutatkozik — mondom, ugyanazon ok a legkíilönnernübb szellemi hatást a legelütőbb fokozatban idézheti elé. Ha pedig másokon akarunk lélektani fölfedezéseket megkísérteni, ez még nehezebb. Mi elrejtettebb az emberi szemek előtt mint a szívnek redői, az abban fészkelt érzelmek és hajlamokkal, mint az elme, gondolatai- s terveivel? Híven leplezni szokta ezeket mindenki, legkivált akkor, ha észreveszi, hogy öt valaki lélektani megvigyázásainak tárgyául szemeié ki. Mivel pedig ritka ember, kinek érzelmei vagy gondolatai honában az önszeretet kisebb nagyobb mértékben ne szerepelne, s ennek bevallása pedig mindig némi szégyennel jár, mert gyöngeségünkről tanúskodik; azért ritkán találunk embert, ki hiteles, s a lélektanban irányul használható önvallomásokat adna maga felül; sőt ha ezt helyzete — vagy jólétébe ütközőnek találja, nem csak hiven nem vall, de beszéde s magatartása modorában jellemvonásainak a valótól elütő, sokszor egészen eltorzított mását tükrözteti. S ha már a belérzületröl a külmagatartás, az ember cselekvényei vagy elmulasztásai oly hűtlenül sőt ellenkezőleg tanúskodnak ; mit mondjunk az emberi arczról, melyet a kitanult gonoszság, a filléreit számláló önhaszonlesés, s a inesterileg majd vig majd szomorú, majd ájtatos majd közömbös arezot ölteni tudó hízelgés Chameleon gyanánt kedvére változtatni tud '? — Azonban mindezen akadályok és nehézségek daczára, mik az emberis-