Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1854

6 raeretbea gátlólag gördülnek elénk tudunk annyit, mennyi elmcnk és szivünk kiképezésére, életünk rendezésére, a teendők s kerülendők kijelölésére, ön­magunk s emberfeleink boldogítására elegendő, s annak meggátlására, nehogy életfolyamunk a jó és rosznak bizonytalan vegyületével föleresztve határozat­lanul ingadozzék a vétek és erény, a nemes és nemtelen, az elragadtatás és hideg közönyösség között, hanem határozott folyást vegyen, s arra irányozza futását, merre öt a józan ön-, s átalános emberismeretből merített csalhatatlan elvek vezérelik. Azért csak önismeret! és másodszor is önismeret! Ez legyen vészhári­tója az ifjúnak a könyelmüség hibái, s hamar lángra lobbanó indulatai ellen; ez szövétneke a férfiú lábainak az élet tekervényes utain s a cselekvények terén; ez boldogítója végre a lankatag öregnek, ki visszatekintve lefolyt éle­tére e tudománynak köszöni ama boldogító tudatot, mit most bensejében érez ; miszerint napjait nem ölte haszontalanságokba, hanem emberi rendeltetéséhez erejétől kitelhetőleg hü maradt öröm. fájdalomban, szerencsés körülmények és veszély idején. Az önismeretről eléadott átalános észrevételeim nyomán kísérletet te­szek egy kis részletességbe is bocsátkozni, s a lélektan köréből egy lelki te­hetséget emelni ki, s azt a tér szük volta miatt legalább főbb vonalaiban meg­érinteni, szerepére nézve a szellemi tehetségek között nem utósót — a k é p­z e 1 m i tehetséget. Alig van lelki erő, mely a tudományok s szépmüvészetek érdekében s közvetve ezek által az érzelmek nemesítésére, s a polgárisodásra jelentéke­nyebb befolyást gyakorolna mint épen ez. De a mily sok szép és jó tényezője­ha jó akarat és sziv a vezetője; oly számtalan áltatások, eszmezavar és ke­dély lázadások szülő anyja szokott lenni, ha irányt veszt — midőn az érzéki­ségtöl megvesztegetve, a nemesítés örve alatt szivnyerseséget és sülyedést tanít, s az emberiség fönsőbb érdekeinek nem elémozdítására, hanem rovására alakítja képeit. A visszalétesítö tehetség egyik ága a képzelő tehetség. Különbö­zik az emlékezeti tehetségtől, hogy mig ez a tárgyakat ugy, a hogy azokat fölismertük juttatja eszünkbe, amaz a szerzett képzeteket uj alakban, az az át­alakítva lépteti föl. E lelki működés eredménye a k ép z élmény, p. arany­hegy. — Itt a kérdés merül föl : teremt-e a képzelem tárgyakat tartalom­r a nézve vagy csak alakra, a létező tárgyakat uj alakban állítván elé'? — Minden létesítés két módon történik : ha az anyag és annak alakja mint ezelőtt létezetten létesítetik elé, ezt teremtésnek mondjuk. így teremtett Isten, midőn a világ anyagát s elragadó szépségű alakát a semmiből hozá ki. Ha pe­dig a tárgyak nem létesítetnek, hanem a már létezőket és éSzrevetteket csupán uj viszony és alakban tünteti föl valaki, e lelki működést képzelésnek nevezzük. Tapasztalati tény, hogy minden emberben a képzelem csak ezen

Next

/
Thumbnails
Contents