Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1853

3 itek' tiszteletre méltó árnyai lebegnek köröttetek — búcsúzom 's tán utoljára tőletek szivemnek drága tárgyai! halljátok atyátok intését, mellyet a' mulandóság rémletes helyén emel jóakarólag hozzátok. Maradjatok a' hit szabályaihoz rendithetlenül hűk; legyetek mindenha igazságszeretök; a

1 fondor tanácsot soha se kövessélek, alapos ok nélkül soha háborúba ne keveredjetek, ha pedig az isten háborút hátározott, rendelkezzetek mindenkor rögtön és hatályosan." Albert' szavai nagy hatással voltak Rudolf szivére ! Rudolf ez idö óta, mintegy áthatva atyja hösszellemétöl egészen a' fegyverforgatásra szentelte minden perczeit, 's ezt sem azért tevé, mintha fényleni akart volna, hanem hogy hadtudományát népe javára és a' gonoszok fegyelmezésére használhassa. Lovagi vágyát tehát nemes módon akarta kifejleszteni. Ugyanis nemcsak Rudolf idejében, hanem már előbb is a' rablóvárak nagyon megszaporodtak; mint karvaly a' madarakra, úgy ütöttek a' rablóvárak tulajdonosai a' békés utasokra, 's könyört nein ismerve mindenökből kifosztogaták őket, hogy a' fegyvertelen polgárok és kalmárok sokszoros panaszai már az egeket verék. Rudolf előtt ezen törvénytelen és utált fosztogatás eleven ecsettel vala rajzolva, ö tehát válogatott hadnépnek levén ura és parancsnoka, ezeket először is a' félelmetes rablóvárak ellen vezette, 's noha nem kis veszélylyel a' mondott bünfészkeket csakhamar földig lerombolta, 's ez által is ezereknek és ezereknek adá a' nemes gróf nyugalmát vissza 's millióknak áldásai szálltak reá nemes cselekvésének következtében. Hason nemeslelkúséggel védte az egyház férjfiait és a' gyámolytalan hölgyeket az erőszakoskodók gálád cselszövényei ellen, igylön azon gyöngyöt érő, szép üntudalma: hogy Svábföldön, felső Rajnánál és Elsaszban nem egyes, hazarontó ellenkedéseket szüntetett meg, mig Németország sajnálatra méltó más nagyobb része az erőjog nyomasztó járma alatt sinylett. Rudolf innentúl a' harcztéren is szép babérokat fűzött homlokára. Ugyanis már 1236-ban, midőn Hohenstauf II. Frigyes, német-római császár Ágos.tában a' lombardok ellen tekintélyes serget gyűjtene, ezen hadmenetben II. Frigyes vezénylete alatt Rudolf is részt vett, milly sükerrel a' következményt tanúsítja az 1237—diki őszutó 26- és 27-dikén nyert cortenuovai diadal Oglio folyam mellett, mire Mailand, Bologna, Piacenza és Brescia kivételével, minden lombard város meghajolt a' hadrontó hősök karjai előtt. 1240-dik év volt az, mellyben Rudolfot a' legnagyobb földicsapás érte. Fönnebb említettük már, hogy atyja az ájtatos és vitéz Albert, 30 báró kísérletében vonult keletre azon föltett szándokkal, hogy a' keresztények nagyobb hadtestéhez csatolván magát, lovagi kötelességét teljesítse. Ö Marseil!e-böl hajón érkezett St. Jean d' Acre-ba, Syriába. Azonban szivének legnagyobb vágyát, a' hitlenek'gyérítését, nem teljesíthette., mert akkor már az ott állomásozó keresztény sereg, a' saracenokkal fegyvernyugvásra lépett. Erre nenfisokára Ascalonban halálos betegségbe esvén, a' legmélyebb áhítat' tanúsítása közben a' jobb létre szenderült, 's hideg hullái a' szent földön nyerték a' Iegtisztességesb eltakarítást. Nyugoton pedig neje, a' szende Adiga, és három fiai: Rudolf, a' Habsburg ház alapítója, Albert a' baseli kanonok és Hartmann a' legifjabb áldoztak őszinte könnyűikkel a' megboldogultnak. Rudolf, atyja' halála után ennek javadalmait azonnal birtokába vette, azokat az ismételt háborúkban, mellyeket kisded de Jiarczedzett seregével nagybátyjai a' habsburg-lauternburgi, és kyburgi grófok ellen nem csekély szerencsével viselt, valamint Gertrud, Burchard, homburgi vagy hombergi gróf leányávali összekelése által, 3*