Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1853

4 Schweizban lassanlassan annyira öregbítette, hogy azon időtájban, midőn császárrá választatott, Habsburg ősi jószágán kivül Aargauban, még Kiburg. Baden, és Lenzburg grófságok, úgy nemkülönben az elsaszi tartománygrófság is birtokaihoz tartozának. 1242-ben Tuffensteini Hugo lovag, egy ifjoncz és negélyes báró. ki udvariatlan oldaláról már előbb is ismeretes volt. a' nemesszivü és inagasjellemü Rudolfon is mély, és sajgó sebet ejtett. Rudolfnak elve volt senkit meg nem sérteni, de ha valaki öt minden alap-ok nélkül inegbántá, azt büntetlenül soha nem hagyá. Jelenleg tehát, föltételét teljesítendő, Huffó' fenyítésére készült. Az ellenfél biztosan érzé magát sziklavárában, mert Rudolf bármilly kiszámított rohamait is mindannyisor sükerotlenekké tette. Azonban Rudolf sem tágított, sőt inkább a' vár ellen intézett rohamait megkettőztette. Egv ily rohanás alkalmával visszaüzetvén hadcselre határzá magát. Ugyan is a'vártát megvesztegetvén; akkor, midőn ellenfele nemis álmodta, könnyű szerrel a' várban terme, Hugo ugyan maga ótalmában csodákot niivell, de vakmerőségének áldozatául esvén, a' csatasikon maradt. 1253-ban a

1 császár' háborújában, más ghibellin pártú urakkal, fényesen kitüntette magát. Mennyire kész volt Rudolf a' vallás

1 ótalmában, a' hol alkalom adatott, illő részt venni, onnét tetszik ki, mert 1255-ben azon keresztháborúhoz csatlakozott, mellyel II. Ottokár, cseh király a' hitellen poroszok ellen kezdett, kik régi isteneik és ősi szabadságaik védelmét vetvén örvül, a' német lovagrend' vitézeivel 50 éves háborúba keveredtek. Ottokár, a német lovagok és Oltó, brandenburgi határgróf segélyadásaik mellett, még 1254-ben mindjárt trónralépte után megkezdé a' fönnemlített pogányokkal az ellenségeskedést, milly sükerrel, tanúsítja a

1 poroszok' teljes leigázása l^5ó-ben. A'jelentékeny hódítások' biztosítására, Pregelfolyamnál egy erős város alapílatolt, mely Ottokár' tiszteletére „Königsberg" nevet nyert. Azon háborúban, melly IV. Béla, és Ottokár, cseh király közt keletkezett, Rudolf ez utóbbinak fogta pártját, söt igen valószínű, hogy Rudolfnak azon diadalban is volt része, melly Ottokárnak Austria és Steierország bírását biztosította, Magyarországé uralkodóját pedig tulajdon határai közé szorította vissza. Rudolf lovagiassága, igazságossága, és nemeslelküsége átalánas elismerést nyerven, személye nem csak a' szomszédoknál, hanem még a' távolabb nemzeteknél is csak hamar közóhajtmány tárgya lön. Innen magyarázható azon bizalom, melly irányában mind a' szomszédokban, mind a' jószágait környező köztársaságokban keletkezett. Nemis találtatott mind manapig halandó, ki a' nemesszivü Rudolfnak ebbeni érdemeiről kétségeskedett volna. Sokat tett Rudolf csupán emberbaráti szeretetből is. így a' rablóktól az országutakat, mellyeken azok éjjel, nappal hemzsegtek, megtisztította, de mégis legszebb érdemkoszorút akkor tüze rendíthetetlen homlokára, midőn a várasok'elnyomott polgárzatát a' nemesek' elnyomása ellen védelmezni kezdte. A' népügybeni íIly hű eljárás nem maradt következmény nélkül: Uri, Schwyz, és Unterwaiden' harczkedvelö bétczlakosi voltak a' legelsők, kik önnön vonzalmukból fényes követséget küldvén hozzá, öt törzsfejükké választották. Csakhamar a'straszburgiak, 126 l-ben pedig a' zürichiek is táborfejükké választák öt. Ezen összeköttetést hallván, mind a' straszburgi püspök, mind Regensburgi Ludolf aczélt fent Rudolf ellen, de ö mégis, noha egyszerre két oldalról támadtatott meg, minden veszélyek daczára, dicsőségesen véget vetett