Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1851

7 oktatója iránt : természetesen pedig, kihez valaki jobban ragaszkodik, annak szavát örömestebb hallja, oktatását örömestebb tamilja. Ha magát jókor dicséretre is méltóvá teszi, előmenetelét egy igen hathatós szerrel kettőzteti: mert a' megérdemlett dicséret a* nemesebb lelkekre nézve egy csodaerejü ösztön a szüntelenül magasabb törekvésre, és a' becsület fentartására. Ellenben, ki gyakran pirongatást érdemel, az a" tanítást komoran, és magától okozott sebhedt szívvel hallgatván, sokat nem fog jól érteni, mit vidám kedélylyel tökéletesen magáévá tenne» De még azt is komolyan ajánlom, hogy iskolatársai előtt magát kedvessé tegye, és egyedül azokkal barátkozni és társalkodni szeressen, mert azoknak társasága reájanézve leghasznosabb. A' magasabb osztályú ifiaknái igen könnyen és gyakran lenézetést tapasztal; az alábbvalók között isméreteit nem bővíti. Az ugyanazon osztály növendéki sétálás közben, sőt a'játszás szünperczeiben is, tanulmányaikról előhozakodván, egymást oktatják; a' tanító szavai és észrevételei közül egyik egyet, másik mást említincg : 's igy a' társalgás mindegyikre nézve hasznos és kívánatos. Végtére, mit mindenek előtt kelle mondanom : munkáját az Úr nevében kezdje. Az remélhet minden törekvésének jó sikert , ki működését Isten segítségülhivásával kezdi. Mindenkor többet bízzunk az isteni segítségben, mint saját eszünkben és szorgalmunkban. „Minden bölcseség az Úrtól van" mondja az írás, és „kinek bölcseségre van szüksége, Istentől kérjen, és adatik neki/' így adván valaki magát a

1 tanulásra, kétségkívül nagytudományú fog lenni, és az mclly szép, mclly dieső doloír! A

1 tudós ember sokkal tökéletesebb és méltóságo-