Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE - Farsang - Húsvét - Pünkösd - Aratás - Karácsony

80 Esztergom vármegye népe. Farsang. Húsvét. Pünkösd. Aratás, i Karácsony. részét a régi szokásnak a legények vették át, a kik a korcsmában ütnek tanyát s onnan mennek ki a kakasnyakazásra is ; a mit sokszor helyben, a korcsma udvarán, vagy az utczán tudnak el, s nincs megállapodott helye. Ennek a mulatozásnak adták újabban a tyúkverő nevet. Farsangon külömben több vidéken szokásban van a „maskara" ; kivált farsang utolsóján. Korcsmában a legények „eltemetik a farsangot." Ez egyszerű és meglehetős durva módon történik. Éjfél felé a legbambább legényt, vagy valami részeg embert belefektetnek egy teknőbe s halotti énekeket énekelnek fölötte. Mikor vége van az éneknek, ráöntenek a „halottra" egy dézsa vizet, mire az nagy kaczagások között, de agyonrémülve ugrik ki a teknőből. A farsangi tánczokon a lakodalmak egyik főjelenetét is elrögtönzik, a „mennyasszony tánczát." A legszebb leány lesz a menyasszony és sorba fölhívja egy-egy fordulóra a legényeket, már azt, a kit akar, s ez a táncz után pénzt dob a tányérba a czigány számára. Némely faluban, így Leányváron, a menyasszony kezében hosszú kendő van, s azt tánczközben a földön húzza, s ha tánczosa rálép, meg kell csókolniok egymást. Tánczzenének egészen önálló, rövid, sajátságos dallamot húznak. A magyar falukban farsangon hordják a szamárfejet is, a melynek dorongjára Tokodon ráül a legény, s úgy lovagol rajta. Néha szalmával kitöltött zsákból van a szamár teste. Hamvazó szerdán tartják Epölön a legényavatást. Lánczrakötik a felavatandó legényt, a ki a siheder-korból belép a nyalka legénysorba, s a fiú költségére nagy borozást visznek. A legényavatás meglehetősen el van terjedve ma is, de általában naphoz nem kötik, s az egészet egyszerűen jó alkalomnak tartják a nagy mulatásra. Húsvétkor az egész megyében szokás a locsolódás és a hímes tojás-, piros tojás-osztogatás. De már erősen megy ki a divatból e szokásnak erőteljesebb nyilvánulása. Egy csapásra múlik el itt-ott a szokás. Tavaly még a kútnál locsolták agyon a lányt, az idén szagos rózsavízzel öntik meg a piros arczát. Húsvét hétfőjén a férfiak locsolódnak, kedden az asszonyok ; a kik fűzfavesszővel suprálnak is. A sváb falukban az asszonyok csoportosan járják be a falut s minden ismerős helyre betérnek; a magyar népnél haza várja az asszonynép a vendéget. Pünkösdkor ma már nincs semmi különösebb szokás. A régiek közül legnevezetesebb volt az esztergomi járás svábjainál a pünkösdi lófuttatás, a melyet az abszolutizmus idején tiltott el a hatóság, több baleset után. Hatalmas ünnep volt ez hajdan, a mely az egész falut lázba hozta s a pünkösdi királyság dicsőségévelkecsegtette a legényeket. Csak pár éve halt meg Dorogon az utolsó pünkösdi király, Rauch Hanzi, a ki arról volt különösen nevezetes, hogy a ló hátán állva tudott nyargalni. A pünkösdi lófuttatásnak sapünkösdi királyság szokásának emléke az, hogy Csolnokon még ma is összeszedődik 10—12 fiú és lóháton járnak házról-házra, tojást szednek, s abból azután lakomát csapnak. Itt húsvétkor kerepelni szoktak a legények. Az aratási dologidő nagyon leköti a népet, s aratási mulatságok inkább az uradalmak cselédnépe között voltak szokásban. Ezek ma is megkötik a hatalmas búzakoszorút, vagy a koronát, a melyet rúdra emelve, hangos nótázással visznek be a tiszttartó udvarába, s ott jutalmul nagy lakomában van részük, a melynek végén szól a muzsika és tánczra perdül a vidám fiatalság. Különösen a prímási, káptalani uradalmakban van víg élet. Az uradalom alkalmazottjainak rendkívül nagy a számuk, s szíves társas életet élnek. Daltól hangzik a mező, a szőlő, kapáláskor, aratáskor, tavasztól késő őszig, s könnyen akad alkalom egy kis mulatságra, két, három szál czigány mellett tánczra is. Szüret után az őszi munkák folynak, s ha leesik a hó és szobába szorúl az ember, hajdanában itt is folyt a meseszó ; ma már újságot, könyvet olvasnak és az egész világ dolga érdekli őket. Alig van már analfabéta, különösen a falvakban ; tanyákon inkább. Az elemi iskoláztatás, ha nem a legkitűnőbb is, de annyira eljutott, hogy az írás-olvasásra rászokott a nép s nem is tudna már a nélkül meglenni. A fonókban sem a mese járja, hanem a felolvasás. Végre itt van karácsony, az ünnepek ünnepe, a tél legfőbb napja. Erre a napra minden házat újra meszelnek, minden lányt új ruhába öltöztetnek s az egész nép teljes díszbe csapja magát a szent napokon. Előtte való este, különösen református helyeken, énekelni járnak a gyermekek, másutt verset is mondanak,