Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Tokod - Uny

39 . Esztergom vármegye községei. intézeté volt. Temploma 1747-ben épült. Lakosainak száma az 1755. évi egyházlátogatáskor 365 volt. 1848 előtt az esztergomi papnevelő-intézet földesúri hatósága alá tartozott. Ez az intézet ma is a legnagyobb birtokosa. Mostani temploma 1860-ból való. 1838-ban és 1876-ban nagy árvizek pusztítottak a községben. Postája és feltételes vasúti megállóhelye van, távíró-állomása Tokod. Tokod, nagyközség, az esztergomi járásban, 367 házzal, 3084 lakossal, a kik közül 2247 magyar, 455 német, 203 tót és 176 egyéb anyanyelvű. Túlnyomó részben róm. kath. vallásúak. Határa 3440 k. hold. Már a római uralom idejében a lakott helyek közé tartozott. A rómaiak emlékét a Várberek nevű fensíkon, a kőszénbányamunkálatok alkalmával talált kézi malomkő, zöldrozsdájú bronz szoborfő, nagy vastag római téglalapok alatt fekvő edények, fűtőcsövek s fedőcserepek őrzik, a melyek 1894-ben Kruplanicz Kálmán volt alispán gyűjteményébe kerültek. Ebben az évben Récsey Viktor végzett itt ásatásokat, s ez alkalommal egy római castrumnak hosszúkás, négyszögalakú a apfalai tűntek elő. A XIII. században már önálló helység volt. V. István 1272 aug. hó 1-én megerősítette határ járó leveleit, a melyek Tát felőli határait állapították meg. 1647-ben 2y

2 portája volt. 1685-ben Heister Sigbert császári tábornok itt fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az 1696. évi ^összeírás szerint az esztergomi káptalan birtoka ; ekkor a jobbágyok csupán tizedet fizettek földesuruknak. Az esztergomi várőrségnek is voltak ekkor a helység határában birtokai. Az 1701. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már iskolamesterét is fölemlíti. Egy másik ilyen jegyzőkönyv szerint 1732-ben a nagyszombati Szent István királyról nevezett papnevelő-intézet birtoka. Lakosainak száma az 1755. évi egyházlátogatáskor 512 volt. Később az esztergomi papnevelő-intézet birtokába került s ez az intézet bírt itt 1848-ig földesúri joggal. Jelenleg is nagyobb birtokosaként szerepel. A község templomának építési ideje ismeretlen. Határában vannak az Ebszőny, Ótokod, Űjtokod és öregtárna bányák. Dűlői közül nevezetes az Oldalföld dűlő, a hol régi kardot, kengyelvasat, karpereczet, stb. találtak, a melyeknek egy része Brenner Ferencz esztergomi lakos birtokába jutott. Várberek nevű dűlőjéről a monda azt tartja, hogy ott Zrínyi Ilona vára állott, a mely később elsülyedt. A várberki forrás medrében lélekharangot találtak, melyet a község egy újért becserélt. Kurczweil Bernát budapesti lakosnak üveggyára van a községben, azonkívül fogyasztási és hitelszövetkezet is van itt. Postája és távíró-állomása helyben van. Űny, magyar kisközség, a vármegye déli határán, 114 házzal s 540 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Határa 2016 kat. hold. Csak a szatmári békekötés után alakult önálló községgé. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Barinay László, Miskey Ferencz és Friebeisz Ferencz birtoka. Lakosainak legnagyobb része ekkor még protestáns volt, a kiktől a katholikusok néhány évvel az említett egyház látogatás előtt foglalták vissza a Szent József tiszteletére emelt templomot. Később a megyei hatóság a protestáns iskolamestert és a lelkipásztort is eltávolította a községből s e miatt hosszas viszályok támadtak a két felekezet között. Az esztergomi érsek 1757-ben plébániát adott Űnynak, de még így sem tudta a reformátusokat áttéríteni; a két hitfelekezet számaránya alig változott. 1755-ben 111 kath. és 214 ref. vallású lakosa volt a községnek, 1890-ben pedig 131 katholikussal szemben 262 református és 6 evangélikus állott. A XIX. század első felében a Bozzay, Huszár, Horváth, Sánta, Vásárhelyi, Setét, Cséfalvay, Simonsits, Friebeisz, Andrássy, Csenkey, Geiszler, Miskey és Somogyi családoknak volt itt földesúri joguk. Két temploma közül a kath. 1732-ben, a ref. 1794-ben épült ; utóbbinak egyik harangja a XVII. századból való. A határban néhány évvel ezelőtt régi pénzeket és edényeket találtak. 1867-ben nagy tűzvész pusztított itt. A községhez tartozik az Únyi malom. Postája Tinnye, távíró- és vasúti állomása Piliscsaba. Források: Karácsonyi János : A Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. — Wertner Mór : Magyar Nemzetségek. I—11. — Zichy Okmánytár I—VI. — Villányi Szaniszló : Xéhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom 1891. — Komárom vármegye és Komárcm város történeti és régészeti egylet 1890—91. évi jelentése. — Nedeczky Gáspár : A Xedeczky család. — U. a. Dömös története. — Ivnauz Xándor : Monum. Eccl. Strigoniensis. — Komlóssy Ferencz : Az esztergomi főegyházmegyei r. kath. iskolák története. — Ortvay Tivadar : Magyarország egyházi földleírása. — Wertner Mór : Adalékok Esztergommegye és vidékének legrégibb történetéhez. Levéltári anyag : Országos levéltár : Dicalis Conscriptiók 1532—1696. — Az esztergomi káptalan elenehusai I—XXX. kötet. Tokod. Uny.