Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Süttő - Tát

38 . Esztergom vármegye községei. Süttő. Tát. vármegyei Kapi család birtokába került. 1505-ben Kapi Menyhért a helység negyedrészét Attyay Miklós esztergomi olvasókanonoknak adta el 600 forintért, de még ebben az évben, nevezett Attyay Miklós azt Kapy Katalin, férjezett Sárkányi Pathy Károlvnénak, karvai birtoka negyedrészéért cserébe adta. Az 1532. évi adóösszeirás szerint Károly Ferencz, 1549-ben és 1553-ban Csernaházy András, 1609-ben Csery Mihály, 1613-ban Keglevich János birtokában találjuk. 1593-ban 2, 1647-ben 4 portát irtak benne össze. 1632-ben Telegdy János, György és István, ezek után pedig Komáromy János és Bessenyey István szereztek itt birtokokat. Az 1696. évi összeírás szerint abban az évben kezdett települni, az összeíráskor csak 6 ily beköltözködő lakosa volt. Az 1732—1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint báró Gyulciy Ferencz, Missics Mihály, Paksy (Paxi) István és Nedeczky Ferencz, 1755-ben ezeken kívül még Csery László volt itt birtokos. A XIX. század első felében a helység egyik felét a Nagymányai Koller, másikát a Bertók család bírta. A báró BaIdácsy (Baldacci) családnak is volt itt birtoka. Eddigi neve Sárkány volt. Jelenlegi nevét az 1898. IV. törvényczikk alapján, az 1907. évi febr. 7-iki, 131.168/906. számú belügyminiszteri rendelet állapította meg. Temploma 1810 körül épült. Jelenlegi nagyobb birtokosa Boronkay Jenő. Határában van Kaparás puszta. Postájaés távíró állomása Köbölkút. Süttő, dunaparti nagyközség, az esztergomi járásban. Van benne 349 ház és 2231 főnyi lakosság. Anyanyelvük szerint 1600 német és 597 magyar ajkú van közöttük, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Határa 5997 kat. hold. A Szák nemzetség ősi birtoka. Eredeti neve Sédtő volt, honnan a nemzetség egyik ágát Sédtövieknek nevezték. Ez ág sarja, András, a kit a Csák nembeli István fogságra vetett, 1295-ben itt birtokos volt. 1333-ban a helység még a Szák nemzetség birtoka. Ebben az évben András fia, János itteni birtokát eladta Csór Tamásnak, a ki után fia, János, komáromi főispán örökölte. Az utóbbinak azonban csak leányai maradtak, s bár a király ezeket 1373-ban fiúsította, Süttő mégis a király kezébe került, a melyet Zsigmond 1388-ban koronázási a'ándékul az esztergomi érseknek adott. A török világban pusztulásnak indúlt. 1593-ban még 6, 1647-ben csak 2% portája volt. A XVIII. század elején teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után újra telepítették ; lakosai az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még mind németek voltak. 1755-ben a Frivaldszkyak és a Bellsicz család örökösei voltak itt birtokosok. 1848-ig az esztergomi érsek bírt földesúri joggal. Templomát 1732 táján Esterházy Imre herczegprímás építtette. A helység határában emelkedő Gerecse hegy lapos tetején négyszögalakú sánczromok találhatók. A hegység oldalában van a ,.Király kútja", melyet kápolnaszerü bolthajtásos épület fed be ; hagyomány szerint Mátyás király vadászkíséretével gyakran tanyázott e kút környékén. A helységhez tartozik Bikol puszta, mely első ízben IV. Béla király 1267. évi adománylevelében szerepel. Az itt lévő kastély jelenleg Reviczky Károly birtokos tulajdona, régebben a Wiezer, Visontai Kovács, Sissay és még előbb a Nedeczky családoké volt. A község katli; temploma 1716-ban épült. Van itt kaszinó és kőfaragó munkaadók szövetsége, továbbá Müller Ernő és Holdampf Sándor utódai gyárüzemü kőfürésze. Határához tartoznak még Alsóvadács és Felsővadács puszták s a gerecsei és süttői kőbányatelepek. Előbbi vörösmárványt termel. Dűlői közül említést érdemelnek a Falu dűlő, a hol a monda szerint a török hódoltság előtti időben a község állott s a Sánczföldek, a hol két római kőoszlopot találtak Caesar Philippus felírással. Postája, távíró- és vasúti állomása helyben van, hajó-állomása Piszke. Tát, dunamenti kisközség, az esztergomi járásban. Házainak száma 194, lakosaié 1082, a kik magvar és németajkúak, vallásra nézve róm. katholikusok. Határa 1725 kat. hold. Első ízben Orbán pápának az esztergomi János lovagrend részére 1187-ben kiadott oklevelében szerepel. Az esztergomi János lovagok birtoka volt, a kiknek itteni rendházuk az esztergomi ház alá volt rendelve. Az 1272 jún. 28-án kelt oklevél szintén az esztergomi lovagokat mondja a helység birtokosainak. A helységre vonatkozó határjáró leveleket István király 1272 aug. 1-én átírta és megerősítette. A középkoron át megmaradt az esztergomi János lovagok birtokában, a kiknek elköltözése után az esztergomi káptalané lett. 1647-ben 6% portája volt. 1685. aug. 16-án Lotharingiai Károly herczeg fényes győzelmet aratott a törökök felett. Az 1696. évi összeírás az elpusztult falvak közé sorolja. Az 1701. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már iskolamestere is volt. 1732-ben a nagyszombati Szent István királyról nevezett papnevelő