Beke Margit: Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1616-1637 - Strigonium Antiquum 3. (Budapest, 1994)
Bevezetés
STRIGONIUM ANTIQUUM 3. Pázmány érseksége alatti jegyzőkönyvek Pázmány Péter az egyik legkiválóbb egyházfejedelem, akinek tevékenységét és életét évszázadokon át méltatták és a vele kapcsolatos kutatások a mai napig érdekesek és nem zárultak le.21 Az egyházlátogatási iratok azonban nem kapták meg a kellő publicitást. Ennek oka abban rejlik, hogy a Canonica Visitatio sorozatban csupán két kötetet emeltek ki az iratok közül, a pozsonyit és a nyitrait, a többi azonban eredeti helyén maradva, nem keltette fel az érdeklődést. Kivételt talán Némethy Lajos képez, akinek említett munkája ezek nélkül elképzelhetetlen. Talán azért maradtak ismeretlenek a többi jegyzőkönyvek, mert az érsek nem személyesen végezte a látogatásokat, hanem főesperesei útján. Mögöttük azonban ösztönző erőként magasodik az érsek alakja. A főesperesek az Esztergomi Főkáptalannak voltak a kanonokjai, közülük a pozsonyinak különleges jogállása is volt. Nem számított az Esztergomi Székeskáptalan tagjának a szepesi prépost, aki egyébként a Szepesi Társaskáptalannak volt elöljárója, de külön megbízás alapján végzett látogatást. Ebben az időben az Esztergomi Főkáptalan Nagyszombatban tartózkodott, a pozsonyi főesperes viszont préposti mivoltában székhelyén, Pozsonyban időzött. Az érsek többnyire Pozsonyban tartózkodott, noha az esztergomi érsekség adminisztrációs központja Nagyszombat volt. A jegyzőkönyveknél a Prímási Levéltárban két szempontot tüntetett fel Masz- laghy Ferenc, az egyik a visitatio, a másik a conscriptio. A vizitáció szélesebb kört jelöl, míg az összeírás szűkebb értelemben szerepel, és csupán a plébánia, illetve a plébános megjelölésére szorítkozott. Közelebbről szemügyre véve a jegyzőkönyvek megnevezését, sokkal árnyaltabb kép bontakozik ki. A visitatio mellett a consignation kívül olvasható a relatio, cathalogus, inventarium. Ezeket viszont szinonimaként használják. A látogatást végző tíz főesperes közül kettő — Pisztes Tóbiás, Draskovits György — Rómában végzett a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként, három — Baghy József, Pálfalvay János, Kőszeghy János -— Bécsben tanult a Pazmaneum növendékeként, Banovszky Simon Olmützben sajátította el hittudományi ismereteit, a többi négyről — Apáthy Márton, Érseküjvári Farkas, Hosz- szútóthi László, Zólyomi János — nem maradt fenn iskoláztatási adat. Főesperességük mellett, illetve később püspökséget nyert Pálfalvay János, Hosszútóthi László és Draskovits György. Az általuk meglátogatott papság állapota eléggé vigasztalan képet nyújt. Sok közülük házas, a kálvinista, luteránus és anabaptista irányzat sokat eltérített katolikus hitétől, és több helyen a papság pótlására licenciátusok végeznek bizonyos papi funkciókat. Némi remény mégis mutatkozik a felemelkedésre, ugyanis a külföldi —- grázi, római — magas szintű iskoláztatás mellett a bécsi Pázmáneum is lassan érleli gyümölcsét, az iskola falai közül egyre többen kerülnek ki hitükben és papságukban megerősödve. A templomok és a falvak a török pusztításon kívül Bocskai és Bethlen harcainak áldatlan állapotát is magukon viselik. 21 Pázmány Péter. Válogatás műveiből, I-III. Bp., 1983., életrajzzal és bőséges irodalommal. 24
