Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

38. CSÄRSZKY ISTVÁN dr. teol. 1915. jan. 23. — 1 1953. ápr. 25.

A Nyitra megyei Egbellen született 1870. dec. 13-án. Bécsben a Pazmaneum növendékeként végezte a hittudományi stúdiumokat az egyetem egyik legtehetségesebb hallgatójaként. 1893—95 között az Augustineumban folytatott felsőbb tanulmányokat, ahol különösen a szentírástudományokban és a keleti nyelvek ismeretével tűnt ki. Nyilvános versenyen elnyerte a Lackenbacher- díjat. Később teológiai doktorátusra tett szert.

1893. szept. 21-én szentelték pappá. Tanulmányai befejeztével 1895-ben Jeruzsálemben az Osztrák-Magyar Zarándokház vicerektoraként, két év múlva rektoraként működik. 1902-ben egészségi okokból visszatér Magyarországra és Budapesten az Erzsébetvárosban káplán lesz. 1903-tól Esztergomban tartózkodik mint főszentszéki jegyző és titkár, 1911-től kanonoki kinevezéséig mint irodaigazgató. 1904-ben pápai kamarási, 1919-ben pápai prelátusi címmel tüntetik ki.

Az esztergomi székeskáptalanban 1915. jan. 23-tól kap mesterkaponoki stallumot, majd fokozatos előléptetéssel 1930-ban nógrádi főesperes, 1934-ben éneklő-, 1938-ban olvasókanonok lesz és végül 1943-ban eléri a nagyprépost- ságot.

Kanonoki kinevezése után felmentik a rezideálási kötelezettség alól, hogy Bécsben a Pazmaneum rektori hivatalát betölthesse. E tisztségét 1928-ig látja el. 1929-ben visszatérve prímási főszentszéki bíró és a főegyházmegye Papi Nyugdíjintézetének igazgatója. 1931—46 között, főegyházmegyei főszentszéki elnök.

Kiváló műveltségű pap volt, különösen a csillagászat iránt érdeklődött. Irodalmi, egyesületi körökben jól ismerték nevét. Tagja a Szent István Akadémiának. Cikkei jelentek meg az Egyházi Közleményekben és a Katholikus Szemlében.

Esztergomban hunyt el 1953. ápr. 25-én, életének 82., papságának 60. évében. A bazilika kriptájában temették el.

Munkái:

1. Kánaán és Izrael. Bp. 1904.

83